2011. április 30., szombat

a munka (ADÓK ) ünnepén

 - LEGSZÍVESEBBEN 
SZÍVLAPÁTTAL TENNÉM HELYRE
A KŰLFÖLDI MULTIK
ÉS A MAGYAR
AZ ÚJGAZDAGOK TÖBBSÉGÉT 
MÁJUS ELSEJE 
ALKALMÁBÓL! 
- telefonálta délelőtt valaki.
 Én lelkemben
kiszolgáltatott, 
megalázott,
a szájukon - Befogod a pofád! - szövegű ragtapaszt hordani kényszerülő munkásokra 
és
munkanélküliekre gondolok ezen
az immár 
jeltelen napon.

És ide illik 
Tamkó Sirató Károly: 
JÓZSEF ATTILA ÜZENI 
című verse

Mit tettetek ti értem
barátaim
nemzetem
míg éltem?
                 Alig valamit.
                 Semmit!
                                      Córeszban, topisan, flamózva, fázva
                                      vánszorogtam
                                      lakástalan
                                      otthontalan!
Most...!
Száz falról ragyog a képem!
Utca vagyok
Színház vagyok
Egyetem
Sportklub
Autótúra(!)
Kutyaiskola
és
emelődaru!!!
                     E  l  é  g  !
                     Barátaim!
                     Emberek!
                     Akik valaha
                     semmire sem méltattatok
                     Tinéktek üzenem:
ha van még tehetséges ember
                     ŐT MENTSÉTEK MEG!
Éljen
lakjon jól és jól!
Alkothasson helyettem is!
A nép élete ezt kívánja!
(A daruk járnak nélkülem is!)
Nála törlesszétek - fekete sorsomat!