Bár szép és világos,
sokrétÜ és árnyalt
a
magyar nyelv,
a
magyar nyelv,
mégse született változata a népi mondásnak,
hogy
a
halottról jót, vagy semmit…
Egyrészt,
ha egy halott – életében – kurva volt,
részeges,
úton – útfélen táncoló,
ágyból - ágyba hempergÖ,
vendég gatyájában bÚjdokló,
retkes,
kis görcs,
akkor miért gondoljak neve mellé árnyalt szÜziességet,
anti –alkoholizmust,
anti –alkoholizmust,
szépséget?
És mi van azzal,
ki lebeg a sír szélén
s nem tudja már az ember,
sír mélyébÖl árad e már
szavainak összetevÖje
a szar és a sár,
vagy még vegetál
és
úton halad éppen
a túlvilági döglét felé
Másrészt,
ha egy – még élÖ – kurva pecér volt
és
hallgatag futtató,
zugban ivó
és
hallgatag futtató,
zugban ivó
és
részegen hallgató,
éjszaka csendjében nász ágyba settenkedÖ,
csak vendéglepedÖt cserélÖ,
asszonyt nem figyelÖ,
bujkáló,
retkes kis görcs felett hatalmaskodó,
akkor miért gondoljak neve mellé
tisztességet,
hallgatagságot
tisztességet,
hallgatagságot
és
megfontoltságot?
Ki elváló volt,
de elrabló nem,
miért nem tisztességesnek mondott egyede
az
emberi fajnak,
szemben azzal,
az
emberi fajnak,
szemben azzal,
ki állati módon rabolt,
embert,
Istent nem kímélö módon,
mert neki,
fajának
járt
járt
és hiszi,
ma is jár
a
rablás
zsákmánya?
rablás
zsákmánya?
Élö holtak
vékonyka szelete gyülekezik
az
Ítélöszék bejárata elött…
