Szarok rá…

Különösebben nem érdekel, hogy ki a személye az új pénzügyi bizottsági tagnak, a pudding próbája úgyis az lesz, mire nyújtja fel kezét…

Nem érezte szükségét, a manipulálásban jártas polgármester, hogy a település weblapján, legalább életrajzát és munkásságát átláthatóvá tegye,

ez a gyakorlat nem új

Mutyifalva – Délegyházán. 

 Az, hogy ízléstelen, és egyfajta cezaromániát tükröz a polgármester mondata,  miszerint ő volt az, aki személyét előterjesztette, 

lelke legyen rajta, 

már, ha van neki…

Hiszen

Délegyháza – Mutyifalván az új módi,

Illyés szavaival, 

hogy 

dr. Riebl Antal szép lassan

beivódik, evődik

velődig:

töprengenél, de eszmét

tőle fogan csak elméd

néznél, de csak azt látod,

amit eléd ő varázsolt,

s már körben lángol

erdőtűz gyufaszálból,

De a lényegről se feledkezzünk el…

Egyes szám első személyben beszél a polgármester, 

vagyis,

hogy a személy bizottsági tagságra történő jelölésénél 

sok mindent figyelembe vett,

például

a

lokálpatriotizmust, a hozzáértést, a tisztességet.

 És lehet,

örül is ennek,

hiszen ért a joghoz, a közgazdaságtanhoz, a szociológiához, a pszichológiához, a közművelődéshez, a könyvtártanhoz, az etikához és már nem is folytatom, 

mert szép lassan, már egyikben sem vagyok biztos…

Éppen ezért csodálkoztam el az önkritika

– immár megszokott – 

hiányáról, miszerint a jelölésnél

pontosan

Délegyháza – Mutyifalván, 

a napi elszámolások során deficitként jelentkező lokálpatriotizmust, 

a

hozzá értést 

és 

a 

tisztességet

hozta fel döntésének háttér okaként…
Ha

 a

lokálpatriotizmus egy gyüttment ellenes hangulat eleme, 

 akkor értem…

Ha

 a

hozzá értés

egy Görbe István féle mértékegységen alapul, 

akkor értem…

Ha

 a

tisztesség

a polgármesteri inkorrekt hatalomféltés szinonimája, akkor értem…

Sőt…

Megértem…

 És demokrata,

el is olvassa, véleményezi is a megjelent,

azaz engedélyezett írásokat,

de ahhoz nem szól hozzá,

hogy például az egyik,

betegágyas gondolat szerint

„ … teljesen mindegy , hogy került be. Ő lehet az az ember aki nem beszél a levegőbe és nem ” mutyizik”, de ha igen akkor sincsen semmi baj, mert azt nyilvánosan teszi és nem úgy , hogy Délegyházát lejáratva. „

 Szóval…

E bunkó mondat hétköznapi fordítása szerint,

nem baj,

ha valaki mutyizik,

nincs semmi baj,

mert a nyilvánosan elkövetett mutyizás egyben felmentés is…
Legalább az ilyen és hasonló,
útszéli fetrengésben fogant gondolatok 
kiagyalóival nem kellene már végre égetnie magát, 
föléjük
védőernyőt tartani... 

  Nem, hogy nem szól, nem véleményezi 

ezt a polgármester,  

de hallgatásával 

legitimizálja is azt  a délegyházi-mutyifalvai állapotot,

miszerint,

Illyés szavaival:

hol zsarnokság van:

mindenki szem a láncban:

belőled bűzlik, árad,

magad is zsarnokság vagy:

 S itt már újra és újra

csak az alapkérdés jelentkezik:

- meddig játszhat a helyi halandó állampolgár türelmével

egy szűk,

hatalmi csoportosulás?

 Nem nevetek a demagóg blődségen sem, 

hogy úgy védekezik,

-  elgondolkodtató a módi,

amolyan mutyifalvi mosakodás -

miszerint, 

„ ki kinek a sógora egyáltalán nem játszott szerepet a felkérés és a megválasztás során. „

Persze…

Hát persze…

Megszületett már e bolygón az a naiv, 

aki kiállna, 

és azt mondaná,

én márpedig a felkérés során figyelembe vettem, 

hogy 

Gipsz Jakab ennek és ennek a sógora?

Pontosan ez az a védekezés fajta, amit követően
még a leglojálisabb ember is elgondolkodik, 
honnan is fúj a szél?
Ki-kinek is a kicsodája?

És
e

lepkefing - témát

odaveti koncként,

csócsáljatok rajta hetekig,

addig se kerül más szóba…

Mert témát adhat mindazoknak,

akik, mindegy, hogy

hol fogalmazzák meg

primitívségeiket,

mindegy,

hogy 
gyászlepelbe bújdolkolva,

 az intenzív osztályon,

a gyóntató székben,
útban a sír felé,

vagy
a
ravatalon…

  Mert, tisztelt uraim,

itt nem mélymagyarok,

nem mélycigányok,

nem mélyzsidók,

nem mélyantiszemiták, 
nem mélyszegények,
nem mélygazdagok,

nem mélykomcsik,

nem mélyfasiszták,

nem mélyfideszesek,

nem mélyőslakosok,

nem mélygyüttmentek,

nem mélykúrvák,

nem mélyerkölcsösök,

nem mélybukottak

és nem

mélybukáselöttállók

élnek,

hanem időszakosan megvezetett emberek…

 Mondom,

megvezetett emberek, 
akik

Mano Gonoss gondolatait idézve:

„ nem tanultak múltjuk borzalmaiból, 

s újra át kell élniük azt… „ 

Ahogy egyik levelező írta,

egy Cigánybáró nevű operett figura

bizony csereszabatos 

egy bukott grófnéval.

 Mert

a

hallgatás – elhallgatás

vajon

nem szabad gyeplő

egy őrült ló vontatta fogaton?

S mivel a rövid vélemény címe,

hogy

Szarok rá,

illik meg is magyaráznom az okát…

 Ha a gyanútlan polgár ott téblábol valamely Közért polcai közt és szeme megakad egy olyan nevű üdítő italon, amelynek az a neve, hogy

Szarok rá,

akkor ne csodálkozzon,

amit lát,

igaz…

  Már csak az a kérdés, 

hogy vajon dr. Riebl Antal forgalmazza e ezt az üdítő italt, 

hogy 

szarjunk mindarra, 

amit az orrunk előtt művel?