Hogy ez a giccsnóta sem kerül fel az érzelmi slágerlistákra, az biztos.
Hogy ki döntötte el, hogy ez a nóta legyen Délegyháza himnusza, azt bizony nem tudom.
Bárhogyan is kutatgattam a település önkormányzatának jegyzőkönyveiben, nem leltem nyomát.
Lehet, hogy csak úgy, döntés nélkül lett az én himnuszom is?
A település lakóinak döntése nélkül?
Vagy...
Csak nem?
Zenei ,
- tévedhetetlen, a szegedi JATE keretein belül megszerzett -
ízlésére hagyatkozva döntötte el dr. Riebl Antal,
hogy márpedig az általa kiválasztott himnusz nélkül
lószart sem ér a falú?
Biztos, ami biztos, gyorsan belerohantam a Wikipédiába, lehet, nem tudom jól, és megteszi egy könnypilla rezegtető, naplementés dallamsor is Himnusznak?
A himnusz vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Tárgya és alkalma tehát eredetileg valamely istenség vagy az Isten dicsérete, megnyerése és magasztalása.
Ebben bizony Isten magasztalása?
Sehol.
A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja, az ősi kultúrákban mindenhol fellelhető. Közeli rokona az irodalmi ima műfaja.
Ebben bizony az irodalmi ima?
Sehol.
Az elnevezés eredete a görög ὕμνος (hümnosz) (dicsőítő ének) jelentésű – kifejezésre, illetve latinos hymnus változatára vezethető vissza. Az ókori görög líra óta hagyományozódnak a műfaj szerkezeti sajátosságai: a megszólítás, a tárgy megnevezése; az érvelő rész (az istenség tetteinek, tulajdonságainak felsorolásával; a zárás (visszatérés a felvetéshez, de már az érvelés hatásának bizonyosságával) – ezt a szerkezeti megoldást szokás ABA-formának nevezni.
Az elnevezés eredete a görög ὕμνος (hümnosz) (dicsőítő ének) jelentésű – kifejezésre, illetve latinos hymnus változatára vezethető vissza. Az ókori görög líra óta hagyományozódnak a műfaj szerkezeti sajátosságai: a megszólítás, a tárgy megnevezése; az érvelő rész (az istenség tetteinek, tulajdonságainak felsorolásával; a zárás (visszatérés a felvetéshez, de már az érvelés hatásának bizonyosságával) – ezt a szerkezeti megoldást szokás ABA-formának nevezni.
A himnuszköltészet a középkorban élte virágkorát, része lett a vallási szertartásoknak, érintkezett az imaformákkal, és elősegítette a rímes-időmértékes verselés fejlődését.
A himnusz a későbbi korokban már nem csak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót;
Hát ebben bizony bölcseleti mondanivaló?
Sehol!
és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Így végül az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált: szárnyaló lendületű költemény, amelyet szinte bármely tárgy, téma – elvont eszme, természeti jelenség, kiváló tulajdonságú ember, egy ország – magasztalására írhattak.
Ebben bizony sem szárnyalás,
sem lendület,
még elvont eszme sincs.
Jó, én tudom, hogy dr.Riebl Antal a fenti leirásnak megfelelően
KIVÁLÓ TULAJDONSÁGÚ EMBER,
ki is merné kétségbe vonni,
magam sem teszem,
de akkor miért nem családi himnuszt irat magának?
