Amikor
egy Délegyháza-Mutyifalva fenntartásában kiadott települési újság nem több, mint egy szívlapáttal összetákolt zagyvalék...
Amikor
a település hivatalos weblapját alig látogatják, alig szólnak hozzá, mert felettük örködik a polgármester cenzurális hatalma...
Amikor
egy enyhén szólva megkérdőjelezhető családi hatalomváltás során
- azaz férj adta át feleségnek a kormánybotot -
" új vezetést " kapott
helyi, rendszerváltó egyesület, de internetes elérése még mindig a
polgármester - férj - volt vezető
személyéhez kapcsolódik,
Akkor
okkal és joggal teszi fel az ember a kérdést:
- Meddig lesz így?
meddig lehet még hülyének nézni
Délegyháza lakosságát?
Freedom House – a média tárgyú fejezet fordítása
A washingtoni központú, független nemzetközi jogvédő szervezet 1-től 7-ig terjedő skálán értékeli az egyes országok demokráciájának állapotát, a legjobb teljesítményeket a legalacsonyabb pontszámmal jelölve. Magyarország értékelését meghatározóan befolyásolták az új kormány médiapolitikai törekvései.A közép- és kelet-európai országok, valamint a volt Szovjetunió tagállamainak demokratikus fejlődését értékelő, „Nations in Transit 2011” címmel e héten kiadott éves jelentésében a Freedom House (FH) az általa vizsgált hét kategória közül négyben állapított meg visszalépést Magyarországon. A parlamentben 68 százalékos többséggel rendelkező kormánypártok olyan lépések sorozatát tették, amelyek komolyan aláaknázták a kulcsfontosságú intézmények függetlenségét és meggyengítették a jogállamiságot, ami a FH szerint „a magyarországi demokratikus fejlődésben 1989 óta a legjelentősebb visszaesést eredményezte” – olvasható a jelentésben.
A washingtoni központú, független nemzetközi jogvédő szervezet 1-től 7-ig terjedő skálán értékeli az egyes országok demokráciájának állapotát, a legjobb teljesítményeket a legalacsonyabb pontszámmal jelölve. Magyarország értékelését meghatározóan befolyásolták az új kormány médiapolitikai törekvései.A közép- és kelet-európai országok, valamint a volt Szovjetunió tagállamainak demokratikus fejlődését értékelő, „Nations in Transit 2011” címmel e héten kiadott éves jelentésében a Freedom House (FH) az általa vizsgált hét kategória közül négyben állapított meg visszalépést Magyarországon. A parlamentben 68 százalékos többséggel rendelkező kormánypártok olyan lépések sorozatát tették, amelyek komolyan aláaknázták a kulcsfontosságú intézmények függetlenségét és meggyengítették a jogállamiságot, ami a FH szerint „a magyarországi demokratikus fejlődésben 1989 óta a legjelentősebb visszaesést eredményezte” – olvasható a jelentésben.
A média fölötti politikai hatalom e riasztó összpontosítása következtében Magyarország minősítése a média függetlenségének tekintetében 2.75-ről 3.25-re romlott.
Növekszik annak valószínűsége is, hogy a vidéki városi önkormányzatok tulajdonában lévő helyi média szintén a kormánypolitika szócsövévé váljék,
mivel a 2010. októberi helyi választásokon a 23 nagyobb városból 22-ben a Fidesz győzött.
„Noha a magyar médiát - amelynek audiovizuális és nyomtatott szektorában a kereskedelmi médiumok vannak többségben – általában véve még szabadnak és változatosnak lehet tekinteni, az alapvető reformokat bevezető új médiatörvénykezés 2010-ben komoly aggodalmakat keltett. Ez drasztikusan korlátozta a közszolgálati tévé- és rádiószolgáltatók függetlenségét, új szabályozó szervet hozott létre, amelynek széles körű fennhatósága van az audiovizuális média, a nyomtatott sajtó és az internet fölött.
Magyarország változatos médiapiaccal rendelkezik, amelyben vezető szerepet játszanak a magánvállalatok. Legtöbbjük multinacionális lapkiadó cég, de egyre több médium van magyar üzleti érdekeltségek tulajdonában. A legjelentősebb magyarországi médiumok: két külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi tévéállomás (a TV2 és az RTL Klub), továbbá két tabloid, a Blikk és a Metropol, amelyek szinte teljesen apolitikusak. Noha az audiovizuális, nyomtatott és internetes médiumok széles választéka biztosít teret a legkülönbözőbb eszméknek, sokan közülük nyíltan egyes politikai pártokat támogatnak, ami azt jelenti, hogy ritka a független hang. Miközben erőteljesen nő a magas szakmai szint elérésére törekvő fiatal újságírók száma, tulajdonosi téren a média még nagymértékben tükrözi az ország mély politikai megosztottságát. Ez különösen nyilvánvaló a napilapok szférájában, mivel szinte minden nagyobb lap egyértelműen egyik vagy másik politikai párthoz kötődik. E részrehajlás miatt, valamint gyakran alacsony újságírói színvonala miatt az újságok olvasótábora folyamatosan csökken. A négy legnagyobb napilap közül kettő baloldali, kettő jobboldali, teljes olvasótáboruk ma nem éri el a 150 ezret.
Nem egyszer a Fideszt nyíltan támogató gazdag üzletemberek befektetéseinek köszönhetően az elmúlt években felvirágzott a jobboldali média. Ide sorolható a nyomtatott sajtóból a Magyar Hírlap, az olyan rádiók, mint a Lánchíd Rádió, illetve a tévék közül a Hír TV és az Echo TV. Nem lehet még világosan látni, milyen hatást fog gyakorolni erre a médiaszektorra az, hogy az ellenzékben töltött nyolc év után a Fidesz földcsuszamlásszerű választási győzelmet aratott.
A média változatossága teret biztosít a legradikálisabb nézeteknek is, felvirágoztak a szélsőjobboldali, antiszemita, rasszista és ultranacionalista portálok és zuglapok. Ugyanakkor a népszerűtlen kommunista uralom örökségének tekinthető, hogy a radikális baloldali eszmék szinte teljesen hiányoznak a nyilvános vitákból.
A rendszeresen internetezők száma 2010 közepére Magyarországon elérte a 6,1 milliót. Az internet 61,8 százalékos magyarországi elterjedtsége nem sokkal marad el a 67,6 százalékos EU-átlagtól.
Noha az oknyomozó újságírás még akadályokba ütközik, folyamatosan nő a politikai korrupciót ostorozó és az etikátlan üzleti módszerek leleplezésére törekvő cikkek száma. A vezető online hírportálok, mint az Origo, az Index és a Hírszerző (amelyek közül az előző kettőnek naponta csaknem egymillió egyedi látogatója van), felkészült oknyomozó újságírókat alkalmaznak és a média fő orgánumainak sorában a leginkább idézettek és a legmegbízhatóbbak közé számítanak. A nemzetközi nem kormányzati szervezeteken kívül egyes helyi újságíró szövetségek is sokat tesznek azért, hogy a demokratikus ellenőrzés alapvető eszközeként fogadtassák el az oknyomozó újságírást. A szakmai színvonaluk emelésére törekvő újságíróknak konferenciákat, ingyenes képzéseket szerveznek, ösztöndíjakat biztosítanak.
A 2010-ben bekövetkezett politikai átrendeződés alapvető változásokra vezetett a média terén. Júniusban a Fidesz átfogó médiatörvény-csomagot terjesztett be, amelynek, miután néhány hónap alatt megszavazták a parlamentben, 2011. január 1-jén kellett életbe lépnie.
Az „új médiaalkotmányként” is emlegetett csomagtól „a tartalomszabályozás területén szigorúságot, a piacszabályozásban határozottságot, a közszolgálatiságban hatékonyságot, racionalizált működést, a hatósági kérdésekben pedig alapvetően átláthatóságot” vártak el. A médiacsomag a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) egyesítésével létrehozta az új Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot (NMHH). Az ORTT a működési engedélyek kiadása és rádiófrekvenciák elosztása mellett a közszolgálati és kereskedelmi adók programját is felügyelte – e feladatának gyakran nem tudott eleget tenni. Ismételten heves bírálat tárgya volt, tehetetlenséggel vádolták, különösen a két fő kereskedelmi csatorna tekintetében.
Az új NMHH fő tartalomszabályozó szervének, a Médiatanácsnak öt tagja van. A tanács elnökét – jelenleg Szalai Annamária tölti be ezt a tisztséget, ő korábban a Fideszt képviselte az ORTT-ben – közvetlenül a miniszterelnök nevezi ki az NMHH élére, amivel automatikusan a Médiatanács vezetőjévé is válik, mindkét tisztségben kilenc évre szóló mandátummal. A Médiatanács további négy tagját kétharmados parlamenti többséggel választják meg, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Fidesz nevezheti ki mind az öt tagot és az ellenzék képviselete nincs biztosítva. Míg az ORTT csak az audiovizuális médiát felügyelte, az új Médiatanács hatáskörét kiterjesztették a nyomtatott és az online médiára is. A Médiatanács nagy összegű büntetéseket szabhat ki a médiumokra, ha nem tartják be előírásait, amelyeket a törvény csak általánosságban ír körül és így önkényesen alkalmazhatók. Így például büntetésre szolgáltathat okot a kiegyensúlyozatlan vagy erkölcstelen tartalmú tájékoztatás. Az ilyen szubjektív kritériumok jelentős mértékű öncenzúrára vezethetnek. Az audiovizuális médiumokra kiszabható büntetések mértéke elérheti a 934 ezer dollárt. A heti- és napisajtó büntetési tétele elérheti a 120 ezer, illetve a 47 ezer dollárt.
Minden sajtóterméket be kell jegyeztetni az NMHH-nál, amelynek jogában áll kiadni és visszavonni a működési engedélyt, beleértve az online tartalmakat is. Haraszti Miklós, az EBESZ volt sajtószabadság-képviselője annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarországon a média szabadságát és a pluralizmust fenyegető legnagyobb veszély a működési engedélyekre vonatkozó pályázatok önkényes megfogalmazása. Amennyiben egy médiumot az előző öt évben megintett a Médiatanács, a tulajdonos cég számára megtagadhatják az engedélyt. Ez arra indíthatja a médiumok tulajdonosait és a szerkesztőket, hogy mérsékeljék a kormány bírálatát, mert attól tarthatnak, hogy a következő alkalommal nem hosszabbítják meg az engedélyüket. A megbízható és független anyagi alap hiánya és a rendszeres politikai beavatkozás a Fidesz hatalomra jutását követően tönkretette a közszolgáltatási médiát. Mi több, az új médiatörvény teljesen átrajzolja a közszolgálati médiatájat. Egy központi tulajdonosi és gyártási alap létrehozásával három korábban független intézményt foszt meg pénzügyi és szervezeti önállóságától. Nagyszámú alkalmazottat bocsátottak el a Magyar Televíziótól (MTV), a Magyar Rádiótól (MR) és a Duna Televíziótól. A három intézmény számára a híreket központilag fogja gyártani és terjeszteni a Magyar Távirati Iroda (MTI). Mind a négy közszolgálati sajtóintézmény vezetőjének kinevezési jogával a Médiatanács elnöke egymaga rendelkezik.
Az MTI új vezetője azzal indokolta a közszolgálati média átszervezését, hogy a közszolgálati újságírónak lojálisnak kell lennie a kormány iránt, mert „az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóval”. Az MTI ingyenesen fogja adni híreit, ami az összes magántulajdonban lévő hírszolgáltató helyzetét aláássa, mivel legtöbbjük már most komoly pénzügyi nyomás alatt van.
A rendszeresen internetezők száma 2010 közepére Magyarországon elérte a 6,1 milliót. Az internet 61,8 százalékos magyarországi elterjedtsége nem sokkal marad el a 67,6 százalékos EU-átlagtól.
Noha az oknyomozó újságírás még akadályokba ütközik, folyamatosan nő a politikai korrupciót ostorozó és az etikátlan üzleti módszerek leleplezésére törekvő cikkek száma. A vezető online hírportálok, mint az Origo, az Index és a Hírszerző (amelyek közül az előző kettőnek naponta csaknem egymillió egyedi látogatója van), felkészült oknyomozó újságírókat alkalmaznak és a média fő orgánumainak sorában a leginkább idézettek és a legmegbízhatóbbak közé számítanak. A nemzetközi nem kormányzati szervezeteken kívül egyes helyi újságíró szövetségek is sokat tesznek azért, hogy a demokratikus ellenőrzés alapvető eszközeként fogadtassák el az oknyomozó újságírást. A szakmai színvonaluk emelésére törekvő újságíróknak konferenciákat, ingyenes képzéseket szerveznek, ösztöndíjakat biztosítanak.
A 2010-ben bekövetkezett politikai átrendeződés alapvető változásokra vezetett a média terén. Júniusban a Fidesz átfogó médiatörvény-csomagot terjesztett be, amelynek, miután néhány hónap alatt megszavazták a parlamentben, 2011. január 1-jén kellett életbe lépnie.
Az „új médiaalkotmányként” is emlegetett csomagtól „a tartalomszabályozás területén szigorúságot, a piacszabályozásban határozottságot, a közszolgálatiságban hatékonyságot, racionalizált működést, a hatósági kérdésekben pedig alapvetően átláthatóságot” vártak el. A médiacsomag a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) egyesítésével létrehozta az új Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot (NMHH). Az ORTT a működési engedélyek kiadása és rádiófrekvenciák elosztása mellett a közszolgálati és kereskedelmi adók programját is felügyelte – e feladatának gyakran nem tudott eleget tenni. Ismételten heves bírálat tárgya volt, tehetetlenséggel vádolták, különösen a két fő kereskedelmi csatorna tekintetében.
Az új NMHH fő tartalomszabályozó szervének, a Médiatanácsnak öt tagja van. A tanács elnökét – jelenleg Szalai Annamária tölti be ezt a tisztséget, ő korábban a Fideszt képviselte az ORTT-ben – közvetlenül a miniszterelnök nevezi ki az NMHH élére, amivel automatikusan a Médiatanács vezetőjévé is válik, mindkét tisztségben kilenc évre szóló mandátummal. A Médiatanács további négy tagját kétharmados parlamenti többséggel választják meg, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Fidesz nevezheti ki mind az öt tagot és az ellenzék képviselete nincs biztosítva. Míg az ORTT csak az audiovizuális médiát felügyelte, az új Médiatanács hatáskörét kiterjesztették a nyomtatott és az online médiára is. A Médiatanács nagy összegű büntetéseket szabhat ki a médiumokra, ha nem tartják be előírásait, amelyeket a törvény csak általánosságban ír körül és így önkényesen alkalmazhatók. Így például büntetésre szolgáltathat okot a kiegyensúlyozatlan vagy erkölcstelen tartalmú tájékoztatás. Az ilyen szubjektív kritériumok jelentős mértékű öncenzúrára vezethetnek. Az audiovizuális médiumokra kiszabható büntetések mértéke elérheti a 934 ezer dollárt. A heti- és napisajtó büntetési tétele elérheti a 120 ezer, illetve a 47 ezer dollárt.
Minden sajtóterméket be kell jegyeztetni az NMHH-nál, amelynek jogában áll kiadni és visszavonni a működési engedélyt, beleértve az online tartalmakat is. Haraszti Miklós, az EBESZ volt sajtószabadság-képviselője annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarországon a média szabadságát és a pluralizmust fenyegető legnagyobb veszély a működési engedélyekre vonatkozó pályázatok önkényes megfogalmazása. Amennyiben egy médiumot az előző öt évben megintett a Médiatanács, a tulajdonos cég számára megtagadhatják az engedélyt. Ez arra indíthatja a médiumok tulajdonosait és a szerkesztőket, hogy mérsékeljék a kormány bírálatát, mert attól tarthatnak, hogy a következő alkalommal nem hosszabbítják meg az engedélyüket. A megbízható és független anyagi alap hiánya és a rendszeres politikai beavatkozás a Fidesz hatalomra jutását követően tönkretette a közszolgáltatási médiát. Mi több, az új médiatörvény teljesen átrajzolja a közszolgálati médiatájat. Egy központi tulajdonosi és gyártási alap létrehozásával három korábban független intézményt foszt meg pénzügyi és szervezeti önállóságától. Nagyszámú alkalmazottat bocsátottak el a Magyar Televíziótól (MTV), a Magyar Rádiótól (MR) és a Duna Televíziótól. A három intézmény számára a híreket központilag fogja gyártani és terjeszteni a Magyar Távirati Iroda (MTI). Mind a négy közszolgálati sajtóintézmény vezetőjének kinevezési jogával a Médiatanács elnöke egymaga rendelkezik.
Az MTI új vezetője azzal indokolta a közszolgálati média átszervezését, hogy a közszolgálati újságírónak lojálisnak kell lennie a kormány iránt, mert „az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóval”. Az MTI ingyenesen fogja adni híreit, ami az összes magántulajdonban lévő hírszolgáltató helyzetét aláássa, mivel legtöbbjük már most komoly pénzügyi nyomás alatt van.
Az új médiatörvény a felháborodás viharát váltotta ki mind Magyarországon, mind külföldön.
Az EBESZ sajtószabadság-képviselője, Dunja Mijatovic éles hangú nyilatkozatot adott ki, leszögezve, hogy a médiacsomag „sérti az EBESZ sajtószabadsági normáit, veszélyezteti a szerkesztési függetlenséget és a média pluralizmusát”. Az Európai Bizottság alelnöke, Neelie Kroes decemberben levelet írt a magyar kormánynak és konkrét kérdéseket vetett fel azt illetően, hogy összeegyeztethető-e a médiatörvény az EU audiovizuális és médiaszolgáltatási direktívájával (AVMS), vagy az EU-nak a szólásszabadságra és a média pluralizmusával kapcsolatos általánosabb normáival. A felzúdulás ellenére Schmitt Pál köztársasági elnök december 30-án az új szabályozások közül az utolsót is aláírta. 2010 végére, amint a médiumok előre alkalmazkodni kezdtek az új szabályozási rendszerhez, újságírói észrevételek szerint a magyar média légköre megváltozott.”
