Nincs, de mindig a Halottak Napja (is) van

Én anyám elment, aztán a nagyanyám, az apám, az öcsém...
És mindenkinek elment Valakije...
Anyja, apja, férje, felesége, Társa, testvére,rokona, barátja...Vitték magukkal fel nem tett kérdéseinkre - válaszaikat.
Magunkra hagytak bennünket...
Várnánk tőlük erőt, hogy küldjenek egy másabb világból,
de nincs Másabb Világ,
számunkra csak ez a világ létezik...
És nem mindegy,

hogy 
Jobbra, Szebbre, Értelmesebbre
született létével, ki, hogy sáfárkodik...
Mert nem elég egy 
Halálfa tövébe odabiggyesztett

virág, egy tövig égett gyertyacsonkkal,
ha már 
ki elment

üzenetét is belé rejtettük
végleg
a
porba...

Nekem most jutott eszembe
az az
- immár végleg elment Ember - 
Ki egyszer
türelmesen odaült asztalomhoz
és elmondta-elmesélte
a vadkörtefa történetét...
És akkor, gondoltam,
én, még egyszer kérdezek majd tőle...
Sokat...
De mondom, ahogy mások,
Vitte magával fel nem tett kérdésemre - válaszát.
Magamra hagyott...
Csak az Élősködök tapossák tegnapi lába nyomát,
kik nem méltóak kérdésemre...