... egyik sem nevezte önmagát bűnösnek...

Milyen érdekesek a napok... Az ember szeretne egy kicsit leereszteni,  dolgozott éppen eleget , hát mit tesz? Megjelenik egy közösségi helyen és megpróbálja jól, vagy legalábbis elfogadhatóan érezni magát... Nem baráti, de több, jóval mint ismerősi kapcsolatokban élünk... És beszélgetünk... Ki ezt mondja, ki azt, ki ezzel ért egyet, ki a másikkal... 
Sokszor ültünk -ülünk így... 
Hónapok is elteltek már ilyen körben ilyen időtöltéssel... 

 Aztán valaki rákérdez valamire... 

A lényeg, hogy jövök én ahhoz, hogy a polgármester... 

És nem is sorol többet, csak egy dolgot hoz fel... 

 Nem rökönyödök meg a kérdésen, mondom is, ez a hely, de az idő sem alkalmas a téma megtárgyalására, de, ha akarja válaszolok, aztán ugorjunk... Mondja, sőt kéri, mondjam el az én véleményemet... Én gyakorlatilag nem mondok semmit... Csak megkérdezem, ha ő egy dologra kérdez rá, igaz, nagyon udvariasan, akkor a kérdése a többit érinti?
Vajon a száz esetből, ha egyre rákérdezett, vajon ismeri a maradék kilencvenkilencet? 
Csak ennyi volt a kérdésem... 
Nemleges a válasz... 
Ő csak azt az egyet ismeri... 

 És már nem az első,
aki manipulálva,  
aki jól beadagolva, 
csak a valóság egy iciripiciri szeletét ismeri...

 És innen gyakorlatilag sok - sok minden másról beszélgettünk, tisztességes emberrel, tisztességes hangon, tisztességes körülmények között... 
Nem részletezem, miről sikerült őt meggyőznöm... 
Pedig, szavamra, nem akartam...

 Aztán haza felé azon gondolkodtam, már megint találkoztam itt Délegyháza - Mutyifalván egy emberrel, aki mert tiszta és tisztességes, bizonyos személyek abból kovácsolnak erényt maguknak, hogy fél-, vagy negyed igazságokat mondanak számukra, aztán tovább és tovább, 
megspékelik egyfajta tekintély lekvárral 
és utána elhiszik önnönmaguknak, hogy így van rendjén... 
Lelkük legye rajta... 
Nincs sem hozzá tenni -, sem elvenni valóm... 
Már nincs... 

 Bár tudom, 
nem szolgál senki sajnálatomra, 
de mégis, 
valahol sajnálom azokat a tisztességes embereket, 
akiket jóhiszeműségük saját tisztességük áldozataivá tesz...

 Mert lesben állnak, 
bizony lesben állnak azok, akiknek erejük, tudásuk, 
- ebből következően akaratuk  - 
kevés a párbeszédhez, 
ezért állandóan a vészbejáraton és a vészkijáraton közlekednek... 

 Ja... 
És a portásoknak mesélik el a helyi világ történéseit, 
amúgy maszek módra...
És a portás leveszi sapkáját, 
kinyitja az ajtót...
Derekát enyhén meghajtja...
És nem mos kezet,
mert
vele a Vezér kezet fogott...

 És igaz... 

Kevés magyarországi börtönben nem jártam riportot készíteni... 

Beszélgettem
feleség gyilkossal, gyermekgyilkossal, 
olyannal is, 
aki megölte nagyanyját, 
aztán feldarabolta, majd megsütötte és megette... 

De utólag, visszaemlékezve...

Kérdésemre válaszolva egyik se nevezte önmagát bűnösnek... 
De ettől függetlenül, rács mögött voltak...