Valaki írt egy levelet, hogy márpedig szeretné,
ha visszaigazolnám, azaz, hogy ő az ismerősöm lenne ez után a neten…
A név azért lényegtelen, mert névtelen, személytelen egyede az emberi fajnak…
Meg aztán…
Én nem tudok s nem is akarok fasisztákkal,, vagy fasiszta ivadékokkal,
esetleg fasiszta epigonokkal semmiféle kapcsolatot tartani…
Sikkasztókkal és mutyizókkal sem... Azt is megválogatom,
kit engedek be a területre, ahol élek, kivel állok szóba és kivel nem…
Azok se érdekelnek, akik szemen köpve tegnapi önmagukat, - önmaguktól dezertáltak…
És bizony, tudtam én mindig, hogy ilyen az élet és ilyenek is benne a járókelők,
de Délegyházának, amikor ide költöztem amnesztiát adtam…
Kellett volna? Nem kellett volna?
Már a válasz se érdekel…
Tágabb körben és tágabb értelemben fenntartom állampolgári jogomat,
védem magam a törvények által.
védem magam a törvények által.
Ha pedig másnak is jut az igazságból, hát kitől sajnáljam?
Délegyháza - Mutyifalván attól nem, aki nem esik bele egy gödörbe kocsistól,, motorostól, biciklistől, családostól és nem hal meg ott azonnal… Ha jutott az igazságból, hadd vigye…
Szóltam, azaz írtam… Még fényképet is adtam közzé…
Betemették…
Köszönet?
Kitől?
Köszönet?
Kitől?
Még egy gödör betemettetését is kegynek fogják fel.
És, nehogy félre értse valaki, hiszen nem jellemző Délegyházára az alábbi mondat,
nem is e csodálatos és demokratikus irányítás alatt virágzó településről szól:
Nekem nem kell, hogy jusson a mutyimegbízásokból,
tagságból a mutyi - szervezetekben,
mutyi - egyesületekben…
Inkább csak sajnálni szeretném a naponta befürdetett embereket,
tagságból a mutyi - szervezetekben,
mutyi - egyesületekben…
Inkább csak sajnálni szeretném a naponta befürdetett embereket,
a részigazságok hamis morzsáival agyonetetett – agyonitatott embereket…
Naponta találkozom velük, ha kérdeznek, amit mondok válaszolva,
semmi mást nem tesznek, csak csodálkoznak...
Aztán pedig?
Árgus szemekkel figyelem,
hol és ki akar belém taposni,
tettlegesen, vagy verbálisan,
hol és ki akar belém taposni,
tettlegesen, vagy verbálisan,
aztán én következem…
És, ha bizonyos személyek elém vetődnek, telefonálnak, levelet írnak, megálldogálnak kapum előtt, beszélgetni óhajtanak, békülni, vagy utólagosan mea culpázni,
és szarni akarok rájuk,
hát megteszem…
Továbbá?
A sas nem kapkod legyek után…
Önmaguktól elhullanak…