Kedves Laci!
Kezdem azzal, hogy személyesen szólítottam meg egy-egy magánlevélben azokat a a települési képviselőket, az alpolgármestert és a polgármestert, akiknek elmúlt egy évéről közzé adtam - adom véleményemet. Amennyiben módjuk van rá, olvassák el a Személyükhöz kapcsolódó, közösségért végzett munkájukról írt nyilvános soraimat s kértem, - már csak a választó polgárok érdekében is -, adják közzé ők is esetleges ellenvétéseiket, ellenvéleményüket. Tájékoztassák munkájuk egy évéről azokat, akiknek bizalmából ülhetnek székeikben. Többen, sokan telefonáltak, írtak, de, akikről véleményem volt - szokás szerint - hallgatnak.
És kérdezik, miért e szokatlan, karikatúrisztikus képek szerepelnek blogomon? A válasz egyszerű... Azért, mert lehet, személyük és nevük ugyanaz, mint amikor megválasztásra kerültek, de arcuk s annak megítélése már más, mint egy évvel ezelőtt volt...
Én csak közzé adom véleményemet és már csak ez az egyszerű tény viharokat kavar… Mi az, hogy van véleménye Délegyházán egy állampolgárnak? És még, ha van is, miért kell, hogy nyilvánosságra hozza? Volt olyan őrült, aki megkérdezte, abban az időben, amikor felvetették számomra, akkor miért nem vállaltam el a polgármesterséget? A jó időben közzé tett hamis propaganda, ami személyemet érintette, úgy látszik tartós volt… Hogy mennyi mindennek kineveztek már az elmúlt egy év alatt. És nem értették meg, nem akartam és nem is akarok semmiféle pályát befutni Délegyháza szinten.
Meg aztán, olyan is volt, aki írt egy levelet, hogy márpedig szeretné, ha visszaigazolnám, azaz, hogy ő az ismerősöm lenne ez után a neten… A név azért lényegtelen, mert névtelen, személytelen egyede az emberi fajnak…
Meg aztán…Én nem tudok s nem is akarok fasisztákkal,, vagy fasiszta ivadékokkal,esetleg fasiszta epigonokkal semmiféle kapcsolatot tartani… Sikkasztókkal és mutyizókkal sem... Azt is megválogatom, kit engedek be a területre, ahol élek, kivel állok szóba és kivel nem… Azok se érdekelnek, akik szemen köpve tegnapi önmagukat, - önmaguktól dezertáltak…
És bizony, tudtam én mindig, hogy ilyen az élet és ilyenek is benne a járókelők, de Délegyházának, amikor ide költöztem amnesztiát adtam… Kellett volna? Nem kellett volna? Már a válasz se érdekel…
Tágabb körben és tágabb értelemben fenntartom állampolgári jogomat, védem magam a törvények által. Barátaim, szavaim és írásaim, vagy ha szükséges, öklöm által…
Ha pedig másnak is jut az igazságból, hát kitől sajnáljam?
Nekem nem kell, hogy jusson a mutyi - megbízásokból, tagságból a mutyi - szervezetekben, mutyi - egyesületekben… Inkább csak sajnálni szeretném a naponta befürdetett embereket, a részigazságok hamis morzsáival agyonetetett – agyonitatott embereket… Naponta találkozom velük, ha kérdeznek, amit mondok válaszolva, semmi mást nem tesznek, csak csodálkoznak...
Nekem nem kell, hogy jusson a mutyi - megbízásokból, tagságból a mutyi - szervezetekben, mutyi - egyesületekben… Inkább csak sajnálni szeretném a naponta befürdetett embereket, a részigazságok hamis morzsáival agyonetetett – agyonitatott embereket… Naponta találkozom velük, ha kérdeznek, amit mondok válaszolva, semmi mást nem tesznek, csak csodálkoznak...
Aztán pedig? Árgus szemekkel figyelem, hol és ki akar belém taposni, tettlegesen, vagy verbálisan, aztán én következem…
És, ha bizonyos személyek elém vetődnek, telefonálnak, levelet írnak, megálldogálnak kapum előtt, befényképezgetnek, hamis köpönyegüket eltakarva, beszélgetni óhajtanak, békülni, vagy utólagosan mea - culpázni, és szarni akarok rájuk, hát megteszem…
Valójában az első számú favoritom
ebben az önkormányzati testületben Jakus Éva volt…
Jó, - Bednarik kivételével - magam is a teljes mostani Egészre adtam a szavazatomat, talán, bár elfelejtették, tettem is értük. Voltak persze bizonyos skrupulusaim, tapasztalva a belső, nem nyilvánosságra hozandó inkorrektségeket, pacsizásokat, hátam mögötti alkukat, kigolyózásokat, emberek kihasználását, emberek átejtését, nemtelen célokra felhasználásukat, de első sorban az munkált bennem, hogy a tegnapi csürhének kell nemet mondani… Ez sikerült…
Aztán pedig? A jelenben? Eljött a fekete leves korszaka...
Aztán pedig? A jelenben? Eljött a fekete leves korszaka...
Korábban sikernek is könyveltem el, hogy többek között Görbe István bátran, határozottan és nagy hangon kiállt bármilyen később lehetséges korrupció ellen. Véleményemet róla, már közzé adtam.
Sikernek, hogy Jakus Évában az őszinte, magánérdek nélküli kiállás lehetőségét láttam…
Hogy dr. Riebl Antalban azt az érzelmi politikusi vénát fedeztem fel, amely káros is lehet, ha egy személyben hatalomra jut, de arra nem gondoltam, mindez nagyfokú és üres hiúsággal is párosul… És így, már nem csak káros egy közösségre, hanem veszélyes is a demokráciára… Mert ő törlesztően kompenzáló típus… És ennek – véleményem szerint - mélyebben fekvő okai lehetnek… De személyéről és munkásságáról, valamint szerepéről, majd később, úgy e hét végén, vasárnap……
Valójában legnagyobb csalódást számomra Jakus Éva jelentette…
Nem érdekelt, számomra nem volt tapasztalati tény, hogy személyét összekötötték alkalmi italozással, ha neki jól esett – esik, legyen az ő magánügye, ha pénze, torka, ingerenciája van rá… Ha nem megy munkája rovására…
És bizonyára nem ment, ha több, mint harminc éves helyi, pedagógusi pályafutása számára dicsőséget és kitüntetéseket, jutalmakat jelentett…
Láttam, ott ültem mellette, amikor valamikori – immár felnőtt és sikeres – tanítványa puszival illette…
És már csak azért sem ment rovására, mert komoly számú választó tette rá újra és újra a voksát az elmúlt több, kint húsz évben…
Ennél nagyobb volt számomra az a csalódás, amelyet számomra, mint választó polgár – és egyben, mint barátnak és értékes személyiségnek hitt ember - okozott…
Tegnap még csak azt gondoltam róla, hogy – Babits szavaival - ...vétkesek közt cinkos, aki néma…. Csak a cinkosnak vélhető hallgatást róttam fel számára, ahányszor csak találkoztunk… És az nem kevésszer történt… Jót és jókat beszélgettünk, aztán, mint a falra hányt borsó, folytatódott tovább minden…
Egy gebe lovon vágtatni igyekvő személlyé vált… És még abban a nyeregben is fordítva ült…
És hittem, - Arany János szavaival – hogy Nehezebb eltörni a faragatlan fát, mint meghajlítani gerincét Jakus Évának… Ma már nem hiszem…
És számomra immár hamis és üres, jelentéktelen szöveg, amit közzé adott kortes szövegében, miszerint
„ Úgy gondolom, akkor járunk a jó úton, ha sajátunknak érezzük községünk problémáit.”
Elfogadtam, tisztességesnek és vállalt feladatához méltónak tartottam tapasztalt munkavégzését, amit láttam a Falunap során… Amit és ahogyan Férjével tett a sikerért… Amit és ahogyan Édesanyjával tett a sikerért… Tiszteletem és köszönetem jeléül, le a kalappal előttük…
De nem vettem észre, nem éreztem azt a kettősséget, amit éreznem és tudnom kellett volna… Akkor még nem kérdőjeleztem meg azt a kortes mondatát, miszerint
„ Mindent megteszek azért, hogy a településünk életét, lakhatásunkat ne önös érdek vezérelje. „
Mert igenis, tisztességtelen volt, ahogy jobb és tisztességesebb álláselfoglalásra érdemes lánya helyi alkalmazásánál saját protekcióját vetette be… Nem is oly távoli országokban egy ilyen cselekedet miatt még minisztereket és miniszterelnököket is leváltottak, vagy maguktól mondtak le… Igaz, több esetben, kellett hozzá – hasonlóan - az e vélemény részét képező nyilvános leleplezés is…
De mondta e valaki, hogy egyetlen állampolgár sem vette észre? Mondta e valaki, hogy mindarról ne tudott volna Jakus Éva, hogy mások is tudják? Bizony, tudott róla, hogy mások is tudják… De úgy, hitte, ma is úgy hiszi, neki szabad, ő megtehette…
És persze, megközelíthetem másik oldalról is mindazt, ami történt…
Jakus Éva, helyi képviselőnek - bizottsági elnöknek, tisztességes – meggyőződésem, tapasztalatom szerint – értékes, és Délegyházának hasznos, kulturális, közművelődési – oktatási értéket jelentő lánya van. Emberarcú, emberség illatú és emberséget sugárzó.
Jakus Éva – véleményem szerint – saját, jobb sorsra érdemes lányát alázta meg azzal, hogy beosztását felhasználva, - a törvényes, pályáztatási utat megkerülve - besuvasztotta lányát a helyi, - gondolkodó, de bizony hallgató - pedagógusokból álló tantestületbe.
Hát el kell, hogy mondjam, nem igaz, sőt hazugság szagú a fenti mondatnak minden szava… Hogy mindent megtesz… Meg aztán kiállás az önös érdekek ellen…
Siralmas és nevetséges…
És nem menti fel az inkorrektség gyanúja alól az a tény sem, hogy mindehhez igenlésüket adták, tapsoltak a helyi vezérek és a helyi néma, de okos hallgatagok, a döntnökök… Lehet, erre játszott? Erre szocializálódott az elmúlt évtizedek önkormányzati székében ülve?
De mi az, amit ad, amit adnia kell ezért a Valamiért? A hallgatását? Voksait? Feltett, minden polgármesteri előterjesztésre igent jelentő kezét a szavazások alkalmával?
Tény, ilyenek és hasonlók előfordultak a korábbi vezetések alatt is…
És pontosan Jakus Éva lánya ellen…
Hiszen, amikor – akkoriban – törvényesen felvehették volna a végzettséggel rendelkező ifjú pedagógust, akkor Nem! - et mondtak és mutyi alapon, mást alkalmaztak.
Az már csak hab a tortán, hogy mindezen vezetéseknek is tagja volt Szilveszter Lajos és dr. Riebl Antal mellett Jakus Éva is, de a korábbi, mutyizásnál súlyosabb esetek korántsem jogosították fel – Én miért ne tehetném meg? – alapon – Jakus Évát hasonló ügyben a revansra.
Hányszor küldtem számára levelet… Hányszor figyelmeztettem, legyen tisztább, vállalja fel jobban saját arcát és saját tapasztalatát, tudását a döntések előtt… Hiszen komoly, reményekre és kiállásra jogosító tapasztalat van mögötte… Csak nyerne végre a falu, ha kifutná magát, ha önmagát adná…
Szakmai, önkormányzati ügyekben nem is válaszolt, csalhatatlannak, okosnak érezte magát… Megszavazott mindent, ami tisztességtelen… Kitartó partnere – tettestársa, mondhatnám, részese lett Délegyháza - Mutyifalva antidemokratikus vezetésének.
Megcsúfolta saját vállalását, miszerint
„ … döntéseinkért, kimondott szavainkért, tetteinkért vállaljuk a felelősséget.”
És ne tudta volna, hiszen személyes levelet is kapott, hogy kollégái az önkormányzati székekben nem foglalnak, nem mernek állást foglalni egy helyi állampolgár által nyilvánosságra hozott, jegyzőt, vagy akár a polgármesteri cenzúrát érintő kifogásai, észrevételei tárgyában?
Hogyne tudta volna, ha önkormányzati kérdésekben úgy érezte, hasonlóan társaihoz, az ő kötelessége sem a válaszadás…
Ő - nagy ívben szarva az állampolgárra, - tartott ki döntései, kimondott szavai és tettei, valamint saját polgármesterének ernyője alatt a kollektív felelősség mellett… Mert tudta, ebben a körben valami nagy – nagy stiklit kell elkövetnie ahhoz, hogy saját elv – és múltbeli barátai a politikai akasztófa alá cipeljék…
Nem volt mit elismernie, mert nem volt kifogásolható egyetlen tette sem az önkormányzati székben… Ha pedig minden jó volt, amit tett, akkor semmi rossz nem volt, amiből tanulhatott volna…
És itt válik értelmetlenné, sőt, értéktelenné korábbi vállalása, miszerint:
„ … igenis, ismerjük el esetleges hibáinkat s tanuljunk belőlük. „
Számomra Jakus Éva testületi tagságához, bizottsági elnöki karakteréhez, pedagógusi szerepéhez köthető személye immár a megalkuvó, mindenbe belenyugvó, üresség méltóságtalanságába rejtőzködő csendet jelenti.
És csalódást.
Magamat kell pofán vágnom, hogy a sok – sok, őt jól ismerő ember, még időben kapott tanácsai ellenére rátettem voksomat.
Már sajnálom.
Ha azt mondanám, igyunk meg egy kávét együtt és beszélgessünk?
Ő oly nagy Asszony már, hogy olyan mélyre, ahol én leledzem, már nem süllyedne…
Mert itt, ahol élek, be-benéznek a verandára, kivel ülök és kivel beszélgetek.
Az udvaron kivel – kikkel bográcsozom, sütök húst, krumplit, vagy szalonnát?
Be van kamerázva az udvar, a veranda, a ház, kívül és belül…
Már csak mosolyogni tudok…
Már csak mosolyogni tudok…
Ha vendégségben vagyok, bárhol, bárkinél, meg-megfordulnak a kocsik, fényképezgetnek, kerítéseken át bámulgatnak be, kikkel múlatom az időt?
Tehát, megértve és megismerve Jakus Éva karakterét, lehet… Délegyháza – Mutyifalván igaza is van…
De sajnos, nekem is, - Hviezdoslav mellett, aki szerint - Igen, igen, mindigre egy bánat, nevet cserél a bú, de megmarad.
Kedves László!
Ez volt negyedik levelem, egy negyedik személyről, akiért egy évvel ezelőtt, akár a tűzbe mentem volna. Ma pedig már? A tópartra sem sétálnék ki… Holnap Szilveszter Lajos helyi közösségért és persze, önmagért tett vállalásairól és munkájáról mondom el, adom közzé szerény, állampolgári véleményemet. Vasárnap pedig? dr. Riebl Antal polgármesterről.
Barátsággal:
Erdélyi István
Ha e blog olvasóinak azonos -, vagy ellenvéleménye - ellenvetése van a fentiekben írtakkal szemben,
másképpen látják a helyi valóságot, a település általam jellemzett vezetőit,
és azt szeretnék, ha nyilvánosságra is kerülne,
kérem,
küldjék el a
one@riporter.eu
mail címre.
másképpen látják a helyi valóságot, a település általam jellemzett vezetőit,
és azt szeretnék, ha nyilvánosságra is kerülne,
kérem,
küldjék el a
one@riporter.eu
mail címre.
