Délegyháza a demokrácia földbe tiprásának előszobájában

 Az évszám csak alibi… Kinek kevés a kor, amit átélt, kinek sok…

Kiből kevés a többségnek, kiből túl sok a sokadalomnak…

Még az év elején, sőt, még tavaly, mikor le mertem írni – legalábbis délegyházi szinten és mértékegység szerint - hogy nézzünk körbe, lássuk meg a mellettünk levő ember szándékában, ha szemében fasisztoid, vandál tett szándéka gyülekezik, akkor az üresfejű hőscincérek fellázadtak, mint kik szüzet keresnek a kuplerájban, oly annyira elcsodálkoztak, vajon ezek után mi jön még?

Fel is jelentett az egyik, éppen permenetben vagyok vele, akár Strassbourgig… Aztán az ügyvédem következik a polgári perek tömegével, mert kimondatott, ki mint vet, úgy arat… Legyen hát igaza a narancszabáló, csuhásokat követőknek is…

   

Egy valaki azt merte írni, leírni, szentelt mutyifalvi betűkbe önteni, hogy Délegyházán az egy főre jutó bunkók száma kettő… Skandalum… .Kötélre vele… Vissza a halálos ítéletet… Szaggattassék négy lóval, négyfelé és húsdarabjai akasztassék ki a falu négy sarkán elrettentésül… Hát hogy meri így megalázni szűzi kis falunkat ez a gyüttment?

És eszükbe se jutott elolvasni a kis betűkkel írt megjegyzést, miszerint a csodafalujukra illesztett részt Hofi írta korábban és ő az egész országra értette,azaz Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma kettő… 

Akkor Kádár és diktatórikus Csapata röhögött egyet… 

Délegyháza " demokratikusnak" mondott önkormányzati képviselői, élükön a polgármesterrel, harminc évvel később, egy demokratikusnak mondott államforma falusi vezetőiként vért kiáltottak… 

Túl tettek Mussolinin, Sztálinon, Goebbelsen és Hitleren… Kádár és Cheausescu is kismiska volt mindahhoz, amit megtett a frissen, bizalomból választott testület… 

Pallóssal szabták át azt, amit senki nem próbált még a településen… Nyilvánosan, kollektív összefogással beleszartak a demokrácia, a lelkiismeret és véleményszabadság közepibe… 

Akkor vesztették el véglegesen és visszavonhatatlanul, személyükkel az érték és a jó szándék legitimizációját… 

Tesznek már, amit tesznek, vagy nem tesznek, szinte egyre megy… 

És nem értik, mert nem akarják megérteni, nem arról van szó, hogy dr. Riebl Antal, - ha már úton – útfélen szóba kerül, így, vagy úgy a neve – bármely mondata, tette, cselekedete, bárkire is releváció erejével hatna… 

Személye alapvetően nem több, mint egy termék. Egy igény szülte átlagos termék, amely sima tükörképe egy nagyobb – és közel sem homogén - tömegnek… 

Éppen ezért, amit megtehet, vagy nem tehet meg, amit megtett, megtesz, vagy meg akar tenni, azért etikai értelemben nem is ő tartozik felelősséggel, hanem egyrészt azok, akik megválasztották, másrészt azok, akik mindezt engedték, engedik, vagy engedni fogják…

Csak azokhoz szólhat, akik meghallgatják… Csak ott sétálhat, azon a járdán, ahol nem lökik a kocsiútra… Csak ott lehet első, ahol a született mindig másodikok tapsolnak neki… És nem ő tehet erről… 

Létéből, indíttatásából eredően élete kompenzációból és törlesztésből áll, és mind jobban, szinte észrevétlenül rekompenzációból… 

A görcsös tenni akarása, csak helyben futást eredményez, de a nép csak a lihegésre figyel s hódolói a célba futás dicsőségéért tapsolnak… 

Engem nem érdekel, hogy roma, cigány, vagy ki, hogy mondja… 

De tény, ha dr. Riebl Antalt ifjabb korában, az átkos Kádári korban, az úgynevezett diktatúrában,  úgy diszkriminálták volna, ahogy ő a kritikus hangot Délegyháza közéletéből, akkor ma ő sem lenne több, mint putriban vegetáló vályogvető, mészégető, vagy lókupec… 

Ki gondolta volna, hogy egyszer, éppen ő lesz az, aki azt teszi közzé: 

 „  Nincs helye itt olyan  bejegyzéseknek, amelyek mások -  különösen a helybéliek – személyiségi jogait, jó hírnevét durván és rendszeresen sértik… nem tűrhetem, hogy szeretett községünk hivatalos  honlapján olyan durva kijelentések jelenjenek meg, amelyek Délegyházát, a délegyháziak önérzetét súlyosan, durván és igaztalanul sértik…. van-e helye a fórumon olyan kifejezéseket használni, amelyek hangvétele egy útszéli kocsmában sem engedhető meg?! Van-e helye olyan színvonaltalan és mélységesen sértő kijelentésnek, hogy Délegyházán az egy főre jutó bunkók száma kettő?! „  

És nem jut eszébe az őt tenyerükön hordozóknak, vigyázat, máris megérkeztünk a demokrácia földbe tiprásának előszobájába… Ők meg se szólaltak, meg se szólalnak...

Én pedig kimondom, minderről nem ő tehet… 

Ő csak önmagát adja… 

Nem többet, s ne is kevesebbet, mint korábban…  

Senki nem adta szájába a mondatot, de eltűrte, utólagos kritika és tiltakozás nélkül, hogy leírja: 

„ … Miután az internet segítségével bárki nyilvánosságra hozhatja véleményét, ezért úgy vélem a szólásszabadság nem  szenved csorbát azzal, hogy az amúgy sem kötelező rovatot bezártuk. Aki nem tudja betartani a fórumozás elemi illemtanát, az menjen a világháló olyan pontjára, ahol ezt megengedik. Délegyháza nem adja, nem adhatja a nevét az említett méltóságon aluli megnyilatkozásokhoz. „

Írhatta, mert létéből, életfelfogásából fakad, hogy ne tudja, milyen ingoványos az a talaj, az a talapzat, ahonnan kikiálthatta a helyi, átgondolatlan ( vagy átgondolt ? )  hazugságot:

… a szólásszabadság nem szenved csorbát… „ 

Ő volt az, akinek nagyfokú tájékozatlanságát bármelyik helyi pincsikutyája leleplezhette volna, amikor olvasta a sorokat a fórumozás speciálisan délegyházi illemtanáról, ahol pontosan az a személy az illemtanár, aki orruk és szemük előtt nézi bolondnak választóit, amikor mindent megtesz azért, hogy ne legyen igazsága saját mondatának sem, miszerint   

„ …  őszinte szívvel megígérem, hogy minden erőmmel, tudásommal, tapasztalatommal azon leszek, hogy a mára anyagilag és erkölcsileg egyaránt válságba jutott községünket kivezessem tragikus helyzetéből.”  

Vajon tényleg igaz volt e mondata, miszerint  

„ … Megvalósítható tervem van a pénzügyi egyensúly megteremtésére… „ 

ha tudjuk, még a levegőt is hitelből vesszük településünkön s unokáink is azt fogják nyögni, amit a jelenlegi vezetők felelőtlenül rájuk terhelnek?

S a választóik s mindazok, akik tenyerükön hordozzák választottjaikat, mit tesznek?

Vakon követik a vadászházi polgármestert nélkülöző tavalyi jótékonysági szilveszteri bál üzenetét... 

A kampánynap, fotó formájában pofámba rámolt pörköltjét... 

Az enyhén megkérdőjelezhető falunap részelemeit... 

Az István királynak nevezett fadarab árnyékában osztott halászlé ízét… 

És mindezt elnyomja bennük az ígéret 

„ az elhanyagolt utak felújítására, az utcabizalmi hálózat kialakítására… „ 

Mert egy demokráciát nélkülöző világban, ér e valamit a lózung, hogy

 

„ … vallom, a település lakói nélkül, a helyi állampolgárok feje felett s rájuk nem hallgatva semmit nem mozdulna elő településünk. „  

Bizony, sajnos a demokrácia nem jótétemény, nem ajándék, nem is a Mikulás, vagy a Jézuska hozza… Minden elemét ki kell harcolni, az ellenlábasokkal szemben pedig a küzdelem során meg kell szenvedni, és megjegyzem, ha kell, könyörtelenül meg kell szenvedtetni… És nem a bábokkal… 

Nem a dr. Riebl Antalokkal… 

Mert jeleztem korában, ő és a hozzá hasonlók, csak egy korszak névtelenségre és felejtésre ítélt termékei…

Ők azok, akiknek természetes, hogy kimondják, leírják, hogy számukra csak olyan, maszek módon korlátozottan felfogott demokrácia érvényes, ami 

„ nem jelenti azt, hogy községünk és a helyi polgárok képviseletében eltűrném a sértegetéseket, a cinikus ám humortalan megjegyzéseket, az alpári megnyilatkozásokat… „ 

Érhető, ha indulását és össz - karrierjének végső csúcsát jelentő polgármesterség tényét vesszük alapul, hogy előbb dönt, aztán kinyilatkoztat,  miszerint 

„ .. A szabadság … nem fajulhat szabadossággá, a demokrácia nem csaphat anarchiába.” 

Mert ő tudja, mi a szabadság… 

Mert ő tudja, mi a szabadosság… 

Polgármesterségének tényével egyszemélyben hordozza a bölcsek kövét egy olyan, általa nem ismert településen, ahol a helyi állampolgárok tekintélyes része a fenti állításokért, több, akár a témába vágó szakdiplomával zsebükben, még arra sem méltatják őt, hogy kinevessék…   

És akik istenítik, csak azért istenítik, mert Istent akarnak látni saját, szűk környezetükben. Olyan Istent, akivel tegeződhetnek, akivel bratyizhatnak, akinek társaságával elhenceghetnek, koccinthatnak… 

És vajon, tegyék szívükre kezüket, ki állna ellen, ha Istent látnának benne? 

És, ha kell, kiáltják is kánonban a polgármesteri kádenciát, miszerint 

„ … Ez nem diktatúra, hanem az egészséges önérzet és a jó hírnév védelme a maguknak mindent megengedő gátlástalan és féktelen  áldemokratákkal szemben. „ 

Mert a gátlástalan, helyi hatalom - szülte hazugság vajon része a helyi, egészséges önérzetnek? 

A jó hírnév egyenlő a tisztességtelen, gátlástalan, féktelen állampolgár elleni boszorkányüldözéssel? 

Az állampolgár gépkocsiján a mind négy kerék kiszúrásától való elhatárolódás hiánya, vajon az áldemokraták révbe jutásának története? 

Azon áldemokratéké, akik hallgatnak, ha ki kellene állni, nyilatkozni és közzé tenni, - Ne tovább? 

Tehát a demokraták képviselője szúrta ki egy áldemokrata kocsijának mind négy kerekét?  

Ha valaki kisajátítja Délegyháza minden állampolgára lelki simogatásának, megóvásának és védelmének jogát, akkor vajon miért hallgat, ha szólni, figyelmeztetni és elhatárolódni, tiltakozni kellene? 

Nem merem feltételezni, hogy azért mert szolidáris mindazokkal, akik elindultak létükből eredően a barbarizmus útján… 

Lélekben vajon együtt menetel velük? 

És fel sem tételezi, hogy a barbarimus, bizony, barbarizmust szül? 

Ha igaz a tétel, mi szerint minden vezér megérdemli alattvalóit és minden alattvaló saját vezérét, akkor elgondolkodik az ember...

Vajon Délegyháza polgármestere, kiknek a vezére?

És vajon kik az ő hűséges alattvalói? 

Elhatárolódás híján a bicskás kerékszúrkálók?