2011. december 31., szombat

Jajkiáltás köntösében a hatszázadik bejegyzés...


Hiszek én… 
Hiszek, mint bálványimádó a bálványnak, 
a kultikus tárgynak,
wc –kefének.
Elhiszem én, miért is ne hinném?
De almát, traktorral összehasonlítani?
Kutyák szarát magyarázni ezüst evőkanállal?
Badarság.
  Mint a kopár sivatagban, 
a mindent túl élni vágyó virágszálak,
elférnénk egymás mellett. 
Az én templomomban az Isten az, 
kinek lyukas talpán a cipő
és a Júdás az, 
kinek lelke lyukas.  
 De, ha a kinevezett ellenségkép is hamis,
e mezőn a gaz is halálra ítéltetik.
 Hát hova gondolnak?
A traktor büdös, a virágszál illatos.
Én megelégszem a traktorral.
 Nekem büdös a szarom, másé illatos. 
Csak nem a szar állagán vitatkozunk,
ha fingvilág polgárai vagyunk?
Miért nem a pöcén? 
Vagy a kirblin?
Kinek, mi van?
Kinek, mi lesz?
 Kártyázom a bálványimádókkal, 
keverik a kártyát a gyáva megalkuvók…
Hamisak a lapok.
Cinkelt az ösvény,
hova irányít a horda.
Szaros tengeren lyukas a gondola.
Csótányok, 
kiket csőlátóvá varázsol a néma  gondolat.
Hamis és vak a hangtalan áhitat.
Üres az ég is.
Haldoklóban a csillagok.
A bárányfelhőkből leszálltak az angyalok…
Hozták sportszatyrukban 
a bárányokat, 
kik maradtak, 
s csak bégetni tudnak…
 A felhők, az álomfelhők tova szálltak…
Ma még csak bégetnek 
a szaros füvön, a pázsiton, 
a vadbarmok pihekönnyű,
rózsaszin kombinéjába öltözött 
vicsorgó farkasok. 
A kecskék fára másztak,
ott zabálják a gyümölcsöt.
Hull a földre a rothadt maradék...
- Zabálj bunkó!
Pincsikutyák tenyerén a fogatlanok.
 Mi permetvért kiált, 
hamis rózsa szárán
a bicskába rejtett szálka.
 Csend van - Csend van
a száradó keresztgerendák árnyékában.
S hullik már tapsolók feje felett a vakolat.
Lassan a cserepek is.
Beszakadóban 
boldogok feje felett a palota.
A zaj, mi megfejthetetlen.
A csend része a csendnek.
Így születtek.
 Tapsolnak még
a
simogató bántásra is 
méltatlanok.
Nem tudja az ember, 
tyúk - e, 
mely kotkodácsolással emelkedik szólásra, 
vagy  szomszédja az, 
ki ember ruhába öltözött álruhás kakas? 
Mindegy.
Baromfi mindkettő.
 Mert 
e hosszúsági és szélességi fok találkozásánál 
a tyúknak is töke van. 
Kinek pedig az van is,
szétteszi a lábát.
 A tyúkszaros helyi zászlón pedig ott lebeg jelenünkhöz méltóan
az
olvasható üzenet: 

HAMIS TISZTELETTEL
HAMIS BARÁTSÁGGAL: 

Boldog Új Esztendőt.