Mind jobban vénülök, annál inkább
– mint Mórickának -
ugyanaz jut az eszembe:
a demokrácia s annak hiánya.
A kisember, a kisemberség s a Nagy, Értékes, Példamutató emberek hiánya.
A megbántott emberek s a meg nem értett emberek közötti választás
lehetősége s a szavazat,
mindig a meg nem értettség ELLEN…
A kisemberség mellett…
A szándék,
hogy megértessem nem kitüntetett egyedei a lelki seggbe - rúgásnak az éppen
névvel szaladgálók, mert nevüket vesztő térben és időben értéktelenné is válnak, mint a hó, mi elolvad, vagy
elsöpör a szél…
És a
hóembereknek még a saját maguk által állított szobrai is eltűnnek… s a tócsa, ami marad
utánuk, illanó húgyfolt, semmi több, a frissen sarjadó TAVASZI fű tengerében…
Már
régen rájöhettem, szellemi potyautasokkal terhelt a vagon, amelyet húzok.
A felkapaszkodottak,
értéktelen, ruhátlan lelkükkel a hamis
szószék védettségéből, ha be is tanulják, be is
gyakorolják a jól s előre megírt szövegeiket, az
alkalmatlanság, a rá nem termettség rájuk nem szabott palástja alatt, a megfelelés kényszerétől hajtva, mégis csak dadognak az
idegen terepen…
Készíthetnek
filmeket… Vezethetnek rádióműsort…
Grafikát készíthetnek, fotó karikatúrákat és írhatnak, egymás mellé illesztve
szép sorban a betűket – csak egy dolog
hiányzik mindegyikből…
A
belsőség…
Mint a
hűtő pultból kivehető kacsából a szív…
S a
szellemi potyautasok kisajátítják tisztességtelenségükkel a " Velem Szemben " –
szerepkörét az Általam Képviselt Gondolat " elleniségÉNEK " – szerepkörével.
A
belsős szabadságharcot, ami engem nem a
Ki, hanem a Mi ellen ébreszt REGGELENKÉNT… DE a hamis prókátorokat, a júdásokat, A NAIV ÁLMODOZÁS LADIKJÁN csak fekteti ESTÉNKÉNT… már a pénz sem kell,
hogy ezüst legyen, elég a réz is… bizony, az árulóknak is felment a létszáma s az
értékük ezzel arányosan is a semmibe vész…
KERESLET UGYANAZ, DE MEGNŐTT A KÍNÁLAT…
Mert
még pincsikutyának is alkalmatlan a jószág, ha tüdőembóliát kap és elhuny, ha küzdeni
kell a simogatásért…
Silány
világ, silány fényére ébredünk..
Lassan
jól érezzük magunkat a csomagtartóban… VIHETNEK ODA, VIHETNEK ODA...
Vagyunk
hóhányók, hó nélkül
méltóságra
született emberek, méltóság nélkül
A
hallgatás kollaboránsai, a hétköznapok árulói ,a hallgató pincsikutyák, az égre
tartott kezű, mindig - szavazó kezek
tulajdonosai naponta ellopják JÓRA - JOBBRA TERMETT életÜNK egy - EGY darabját …
Csak
a nyelvezet és a nyelv nem változik, ahogy a seggek sem, csak tulajdonosaik…
Függő viszony ÁLLANDOSUL térben és időben, a nyelvek és a seggek között…
A
gyülekezési jogsértők rózsaszín vérükkel szolgálják az erőszakot… Átéltetik velünk a természetesnek vélhető, napi, lelki bombariadót.
Szereplők születnek a fasizmus előszobájában, a néma és gyáva apák
ondó – erdeje csak nyüzüge faágak és bokrok születéséhez elegendő…
Elviszi
az apró szél is az újszülötteket…
Délegyháza,
hol élek, alkotó gondolkodóként, valójában
nem érdekel… Ha a Nagy Egészt nem értik meg, a kicsi légbuborékok MÉG a kivágott
fák helyén SEM születnek újjá…
Jelentőség és Értelem nélküliek…
Szereplői, szereposztói,önkinevezett rendezői, s a páholyokban megbúvók sem
nyomot hagyó egyedei a hétköznapJAIMNAK…
A sajnálatra
méltó ember utánzatok, a tegnapi harcmezők retró - újszülöttei
szóra se érdemesek…
az intézményesített üresség, a demokrácia - nélküliség az elrettentő.
Nincs
itt Anti – Demokrácia.
nincs, mert az egyfajta minősége a valamit akarásnak… A szándék,
hogy valami ellen vagyok… DE NEM TUDJÁK MEGFOGALMAZNI A VALAMIT SEM, HOGY LEGYEN MI ELLEN SZÓT EMELNIÜK, MERT MENEKÜLŐBEN A LELKI SZEGÉNYSÉG BOLDOGNAK TŰNŐ ESZMÉJÉHEZ, AZ ÉRTELEMHEZ IS GYÁVÁK... CSAK CICKÁNY MÉRETŰ HŐSEI A GYÁVA VÁLASZ - NÉLKÜLISÉGNEK...
Csak
zsigereikben érzik, hordozzák az irtózást a demokrácia eszményétől, de nem értik lényegét, ezért
még az ellene való küzdelemhez is kevesek, sajnálatra ÉS SZÁNALOMRA méltóak…
Hiába
lesz lencse, pezsgő, malacsűlt, vasalt ing, díszes, fekete
öltöny, FÉNYESRE SUBICKOLT ÜNNEPI CIPŐ, LÉLEKBE CSOMAGOLT LELKETLEN KÖSZÖNTŐ, koccintás, MÚLTBÓL ÁTSZÁLLÍTOTT ÖRÖMBE CSOMAGOLT VAK TAPS, vagy virsli és homályba révedő, részeg tekintettel kívánt Boldog Új Esztendő, hányás a vécékagyló mellé, vagy
a hóba…
NEM LEHET ELNYERNI TOMBOLÁN A SZABADSÁGOT...
a sajnálatra méltó belső
üresség dajdajozásánál MesszEbb hallatszik a kisemberek, a korgó gyomrok hangtalan üvöltése… mert rosszabb is lehet a
kor, ha már a gyomor sem korog…
ÉS VAJON MIT ÉR A SEGG, HA ELHULLNAK A NYELVEK?
ahol üres a lélek, ott hiába a jóllakottság érzete…
Lefogy,
aztán beledöglik az ember…
MÉG PORLADÓ SZOBOR S EMLÉK SEM MARAD UTÁNUK...
