Sajnos, a kukázó hétköznapok Nokia dobozos árnyékában enyhe lelkifurdalással és önkritikával meg kell,
hogy állapítsam, mellé fogtam dr.Riebl Antallal… Egyrészt,magával az emberrel,
másrészt, mint képviselővel, harmadrészt pedig mint polgármesterrel… Csalódást
okozott, annak ellenére, hogy szűk, vagy nagyon is szűk környezetéből is többen
figyelmeztettek, egy nagy kaméleont akarok besegíteni a helyi hatalom legfőbb
csúcsára…
Jó, persze, hogy hallottam személyéről mende – mondákat, de kiről nem
hall az ember, ha életét akár a helyi gyertya fényében, esetleg eltávolodva,
vagy soha meg nem érkezve e szellemi tanyáról - tanyára, esetleg reflektor
fényben tölti?
És nem is akarok, legalábbis e szempontból, visszafelé
tekinteni…
Annyi szemétheggyel találkozom dr. Riebl Antal hatalomra
kerülése óta, és akármerre is lépek, annyi szar rakásba taposok, hogy éppen
elég a jelen, ami naponta, amúgy délegyházi módra pofán vág. És nem a tegnapból
itt maradt, már – már száradó szardarabokra gondolok…
És ahogy csak virtuális hazám Magyarország, úgy csak
virtuális mozizás szotyola magos varázslata a tény, hogy éppen Délegyházán
élek… Ajánlatokat kaptam… Élhettem volna Ausztráliában, élhettem volna az
Amerikai Egyesült Államokban, Angliában… És mégis maradtam, disszidáltam oda,
ahonnan mindig elindultam és mindig megérkeztem…
Ide, ahonnan mind több hang szólít fel, hogy ugyan, tegyek
már valamit, mi ez a puhány délegyházi tempó? És sokan szememre vetik, nem így
ismertek meg… És emlékeztetnek, mit tettem az olajmaffia ellen… A temetői
maffia ellen… Mely magas rangú rendőröket lepleztem le a Kuzma alezredes
meggyilkolásának időszakában, vagy miért fűződik nevemhez a Princz Gábor féle
Postabank botrány? Vagy emlékeznek rádiós műsoraimra, tudósításaimra a szerb
háborúból, Sarajevóból, Srebrenicából, vagy a romániai forradalomból… Mások az
új könyveim elmaradását kérik számon s kérdezik - Hol késik a korábban beharangozott,
Betonhangok című kilencedik kötetem? És
mi van a Délegyháza – Mutyifalvát, életét és annak szereplőit ábrázoló
könyvemmel?
És nincs válasz, mert egyelőre nem akarok válaszolni…
Egyfajta mélybe érkezett átutazóként kapisgálok a napi
szemétben… Kukázok a hétköznapi Nokiás dobozok árnyékában…És tudom, kinek –kiknek szólnak a szavak, annyi a retek már
fülükben, hogy az értük korábban aggódó hangokat sem hallották meg, miért
hiszem, hogy túl az aggódáson, a figyelmeztető szavakat legalább megértenék?
És visszatérve Délegyháza – Mutyifalvára… Ha visszatekintek
az elmúlt másfél évben keletkezett 747
írásra, ami megjelent az Agóra
Internetes Újságban és a mai napig kereken 40 ezer 506 érdeklődésre, a
negyvennél több országból érdeklődőre, akkor tudnom kell, jó utakon járok,
arról nem beszélve, hogy Magyarország után a legtöbben az Amerikai Egyesült
Államokból érdeklődnek írásaim után… És mindez, hihető, vagy nem, mégse
érdekel…
Az inkább, hogy primitívnek egyáltalán nem mondható emberek
szellemi öngyilkosok módjára, mint hétköznapi kamikázék olyan harcterepre
tévednek, vélt helyüket tekintve, olyan bástyákon érzik jól magukat, amelyeket
önmaguk aknáznak alá naponta és nem tudják, meg se értik, csak külső szándék és
külső döntés függvénye, hogy mikor robban fel az egész… Egyelőre nyugodtan és
vakon a türelem lankáin legelésznek… És elhiszik mindig így lesz…
És nem lesz így… Még akkor sem, ha önzésből, alkalmi
szűklátókörűségből ereden odáig juttatták saját, agyonszeretett és úgymond,
agyon dédelgetett településüket, hogy még a jövőképét is el kellett veszítenie
az itt lakóknak, az itt vegetálóknak és a nagyon is szűk rétegnek, akik
gazdasági helyzetük és gazdagságuk okán mindenhol és ez által sehol sincsenek
otthon…
Mert a többség nem gondolja át, mit jelent egy településnek,
ha alkalmi, időszakos vezetői több évtizedre eladósítanak egy közösséget… Nem
gondolják át, mert vagy vaknak és süketnek születtek, vagy vak - süket
közömbössé tette őket életük… És az
egészben nem is csak ez az orcátlanság, a pofátlanság…
Hanem a vak szándék, hogy húsz év befektetés után
eljutottak már odáig, hogy szándékot éreznek a morzsák összekaparására is… Mert
nem hiszi senki, de magam aztán végleg nem, hogy a tudatlanság és a
tapasztalat hiánya igazolja, hogy a húsz
éve a hatalomba befészkelt embereknek, soha – semmi nem jutott egy fillér sem
illegális kézből – kézbe, mutyizó tenyérből –
retkes tenyérbe…Hogy a tavakból meggazdagodott szűk csoport soha,
egyetlen fillért sem juttatott a hatalmi pózban tetszelgőknek… És lehet ez akár
a Velencei tó is, vagy a Balaton…
É lehet, tudják, nagyon is tudják, hogy számukra ez már a
végállomás… Ebből a településből többet kiszedni, többet kisíbolni már nem lehet… És éppen ebből
adódik hatalmi cinizmus, hiszen mi történhet velük? Arra vigyáznak, legalábbis
naivan hiszik, hogy ne bukjanak le, mindent tisztára igyekeznek mosni,
törvényesnek ábrázolva mindent, amit tesznek, meg aztán tudják, ez számukra
mindenképpen az utolsó felvonás…
Mert lehet szándéka ennek, vagy annak, hogy még lecsíp
valamit az óvoda beruházásból… Az ivóvíz projectből… Akár az Egészségház
rekonstrukcióból, vagy a bányákból, de érzik, tudják, elment már a hajó… Miért
érné meg számukra, hogy egy idő és határon túl még görcsösen ragaszkodjanak a
halalomhoz? Hiszen bárki, vagy bárkik, akár az Amerikai Egyesült Államok
Elnöke, akár a Világbank jelenlegi vezetője kerülne polgármesteri székbe
Délegyházán 2014-ben, egy, az elmúlt húsz év során kiürült, kifosztott,
kimutyizott kasszát találna az átvett holmik között, akkor sem tudna semmit
tenni, csak a kudarc évei köszönhetnek rá Délegyházára, hiszen a dr. Riebl
Antal féle vezetés a település kárára történt jelzálogosítással és a nagyfokú
eladósodottság felvállalásával a reményt lopta el a kasszából…
És ebből ered, ebből a szarok a szarra is típusú hatalmi és
emberi cinizmusból ered, hogy szép lassan már legkisebb dolgokra sem ügyelnek…
És próbálkoznak… Egy helyi suttyó cinikusan megkérdezi a Feleségemet,
hogy átgondolta e már, mit tesz, ha én meghalok? E látókörbe került személy
kiszúrja kocsim mind négy kerekén a gumit… Egy írástudatlan marha saját életét
jellemző önéletrajzához kapcsolódó és szellemi szintjének megfelelő firkával tiszteli
meg kerítésemet… Van, aki feljelentéssel próbálkozik, van, aki megüzeni, hogy
kiperel a gatyámból is…
Egy szűk, itt és most meg nem határozható csoport tagjai felszínes
védekezésképen előveszik a rasszista kártyát, egy idős embernek bemagyarázzák,
hogy én őt lezsidóztam, és röhögnek a páholyukban, ha számon kéri rajtam a
kóser hentes, mire fele mertem szóba hozni, leírni, hogy ő zsidó? És tudják, ez
az ember soha nem olvashatta, sehol, ezt az én nevem felett, de el tudják terelni,
legalább egy időre a figyelmet saját mutyizásaikról…
A belterjes, - Neked is jut –
nekem is jut! - gyakorlatról…
Kibuliznak egy arra alkalmatlan embernek, nőnek, lánynak, ki,
hogy mondja személynek egy állást, félre vezetve, hülyének nézve az embereket… Előbb
időt szavaznak meg, aztán szemen köpve önnön magukat, újabb határidőt szülnek, később pályázatot hirdetnek, mit tehetnek, ha
három olyan diplomás is jelentkezik, akik méltóbbak az állásra, mint a csak
érettségivel grasszáló helyi tősgyökeres? Kimondják,hogy érvénytelen a pályázat,
szanaszét zavarják a diplomásokat, marad az érettségizett alkalmatlan személy, de
biztos, ami biztos alapon egy személyben önmagát nevezi ki a polgármester a helyi
művelődési intézmény vezetőjének…
Aztán megint egy csavarás, a rákérdezés hatására
véletlenül(? ) megjelenik egy újabb pályázat az állásra, mintha előzőleg semmi
nem történt volna… Vagy arra megy az egész, hogy Derzsi Katalin végre
megszerezte diplomáját és hozzá szabják az új pályázat megjelenését?
Nem állítom, hogy például a Görbe István által más
személynek mesélt korrupciós szándék tárgya meg is valósult, vagy meg is valósulhatott
volna…
De ez esetben már a tanúval igazolt korrupciós szándék és az alapos gyanú
megléte is éppen elég ahhoz, hogy Görbe István vegye a kalapját, és ha egy kevés
tisztesség és becsület szorult belé, távozzon a település vezetőinek asztalától…
Aztán majd családjának és esetleg unokájának mesélje el, hogy ő mindig is tisztességes
volt… Vagy egy buta cselekedettel egész eddig tisztes életpályáját le akarja
köpetni a primitívekkel?
És ne hallgasson azokra, akik szőnyeg alá akarják söpörni az
egész ügyet… Nekik s csak addig számít valamit a személye, amíg számukra
legalizálja szavazatával, befogott szájával a mutyizást… Akik jogi alapon
továbbítják a kivizsgálást kérő levelemet a testületnek, hogy azok ne is tűzzék
napirendre… Ne hallgasson a bizottsági elnök nőre, aki még válaszolni sem mer
és
az egész bizottsági ülést is titokban tartják meg, nehogy betévedjen oda valaki
és szembesítse őket jegyzőkönyvileg a tényekkel…
Inkább úgy hívják meg 21-én az
embereket, hogy menjenek el bizottsági ülésre 16-án… Mondom, ne hallgasson arra
a személyre, aki megüzeni, a zárt tárgyalásra
meghívják a tanút és a hírt közzé adót, aztán átgondolja, félve a következményektől
csendet parancsol… Még saját szájára is…
Ahogy hülyének nézve engem, megüzeni írásban a Riebl, hogy a
törvényes határidőt meghaladó módon szóban, egy interjú keretében válaszol majd
például az önhatalmúan egy dalt helyi Himnusznak kinevezett ok miértjére, aztán
sunnyog, gyáva módon nem válaszol, fél, húzza az időt mindaddig,
amíg el nem jön
a holnapi testületi ülés, hogy egy napirend pont keretében szentesíthesse a
mindig hajbókoló, mindet megszavazó, korábban és folyamatosan lekötelezett testületi
tagokkal a korábbi diktatórikus döntését…
Aztán persze, majd bőszen állna, hogy
hiszen minden rendben van…
Törvényes itt minden…
Mert ugye rendben volt a volt
jegyző asszonynak juttatott, bírósági tárgyalást és ítéletet megelőző pénzfolyósítás…
A pedagógusoknak nem juttatott kedvezményes cafetéria, de a sportköri tatarozás
több, mint hatszázezer forintjának átutalása…
A sok zárt ülés…
Az előzetes polgármesteri ígéret megszegése
árán a titkosított anyagok további zárolása…
De ne szaladjunk előre…
A hozzám eljutott hírek szerint dr. Riebl
Antal a polgármesterségről történő lemondásán gondolkodik…
