2011. február 6., vasárnap

Indulástól a Fórum építőkockái – 61. rész


AZTÁN 2010. JÚLIUS 18-RA SOK MINDENT MEGELÉGELTEM.
2010. július 18 –án egy úgynevezett
Összegző levelet
tettem közzé:
Ne értsen senki félre.
Nem ment el a kedvem, véleményem és kérdéseim közzé adásától.
Nem is félek attól, hogy egy fecske nem csinál nyarat.
De abból jócskán elegem van, hogy a hallgatók többsége uralja Délegyháza közéletét.
A hallgatás és a megalkuvás jellemzi Délegyháza lakosságának is a többségét.
Nem csoda, szinte egész Magyarországra ez jellemző.
Miért lenne kivétel pontosan Délegyháza?
Egy tiszteletre méltó szűk réteg vállalta bármilyen véleményének közzé adását.
Egy még szűkebb réteg pedig sértő, destruáló, primitív véleményének, sértő hangnemének elővételével próbált folyamatosan zavart kelteni. Bebizonyítani, ha elhallgattatnak egy hangadót, bizonyára csend lesz és minden folytatódhat tovább, ahogy volt.
Példa a megalkuvó cinkos hallgatás eredményére az az állapot, hogy szinte mind a mai napig eltitkolják, hogy Délegyháza település anyagilag csőd közeli helyzetbe került.
És mit kérdeztem Délegyháza Önkormányzatától két hónappal ezelőtt, 2010.május 20-án?
1.
Felvállalja e a helyi önkormányzat, hogy a maradék fél évben kellő önmérsékletet gyakoroljon, ne hozzon olyan döntéseket, amellyel a soron következő önkormányzatot hozza lehetetlen, eladósodott helyzetbe?
2.
Azaz, nem hoz olyan döntéseket, amelyeket a helyi, katasztrofális gazdasági állapottal hoz összefüggésbe, de egyben, szinte lehetetlenné tenné, hogy mandátumuk lejártát követően, bármerre is el tudjon mozdulni majd az új vezetés?
3.
Terjesztett elő erre vonatkozóan a testületi ülésen egyetlen helyi képviselő indítványt?
 Semmi válasz, senkitől nem érkezett.
Sem a hatalmon levő képviselői csoport bármely tagjától, sem az úgynevezett ellenzéktől.
Leállították a település weblapján, hogy az állampolgárok megismerjék az önkormányzati ülések jegyzőkönyvein keresztül, hogy ki, melyik képviselő mit szólt hozzá, ki, hogyan döntött, ki mit szavazott meg és ki, mit nem?
És az, hogy nekem nem válaszoltak?
Hát ki vagyok én, hogy válaszoljanak?
 És a többség, a húszezernél több látogató-olvasó ember a település Fórum látogatója?
Eltűrte, drukkolt azért, na, milyen új sértések hangzanak el, ki, hogyan válaszol, kit lehet mind jobban a sárba taposni, szóval elcsemegézett a dolgokon, de szinte senki nem azonosult pontosan azokkal a kérdésekkel, amelyre, ha világos válaszok születtek volna, talán jobban délegyházi polgároknak vallhatták volna magukat.
Egyszerűbb volt csemegézni azon, hogy na, ez új nagypofájú krapek, aki oknyomozó riporternek vallja magát, mit szed még elő és folyamatosan fogást kerestek rajtam.
Nem sértődtem meg, különösebben nem érdekelnek a primitív emberek, primitív sértegetései
 Amikor valaki bedobta a köztudatba, hogy én sértegetem sorra az emberek egy csoportját, akkor egy kicsit elegem lett és felszólítottam az illetőt, ne össze vissza rágalmazgasson, keltse a hangulatot ellenem, hanem konkrétan hozza nyilvánosságra, kit, mikor, hogyan sértettem meg és, ha tényleg igaz, akkor személyesen kérek mindazokért mindazoktól elnézést.
Utána, kuss volt.
Az illető befogta száját.
De nem kért elnézést.
 Még az elmúlt napokban is hallottam olyan állítást, hogy Iksz Ipszilonokat én halálra sértettem.
De, amikor megkérdeztem, mikor, miben és hogyan, akkor nem volt válasz.
 És ez így ment. Mindegy.
 Nekem ebből és abból elegem van, hogy véleményem mögé bújva, többen személyemet, kérdéseimet és véleményemet meglovagolva kezdik sütögetni gesztenyéjüket kisded hatalmi játékaikhoz.

Reprezentálják kifelé, semmi közük az én általam közzé tett kérdésekhez és információkhoz, kétkulacsos, többkulacsos játékot űznek, de itt sorakoznak ajtóm előtt, írják leveleiket, telefonálgatnak, ugyan, ezt és ezt hozzam már nyilvánosságra és ehhez még dokumentumokat is szolgáltatnak.
 Eltűrik, ha sértegetnek, eltűrik, ha egész eddigi életem munkásságát, primitív, tudatlan emberek, megalapozatlanul ás tájékozatlanul kétségbe vonják, a lényeg, hogy bármi áron ők maradjanak, vagy ők kerüljenek be a település belső, elit hatalmi gépezetébe.
Nem attól tartok, hogy nem álltak ki mellettem, nem is kértem, valójában nem is tartottam rá igényt, hogy rosszul esett, az mellékes, de megalapozott a félelmem, hogy akik a hatalomra ácsingóznak, ahogy nagyanyám mondta, semmivel nem jobbak a Deákné vásznánál.
És ez elkeserítő.
 Számit ez az valamit,
hogy
Forgó Vilmos Józsefnének, mindenki Matildkájának, a település jelenlegi polgármesterének
Július 14-én 9 kérdést tettem fel?
Július 12-én 3 kérdést tettem fel?
Július 7-én 4 kérdést tettem fel?
Július 1-én 4 kérdést tettem fel?
Június 8-án 2 kérdést tettem fel?
 hogy
Forgó Vilmos Józsefnén, mindenki Matildkáján keresztül a Testületnek egy -  egy tagjának két - két kérdést tettem, fel?
hogy
Boltos Józsefnek június 30-án kérdést tettem fel,
hogy
Dr. Molnár Zsuzsanna jegyző számára
2010. július 7-én 3 kérdést tettem fel,
hogy
2010. május 8-án 27 kérdést tettem fel?
 Gondolja bárki, hogy mind az 57 kérdés kötelező érvényű megválaszolása az én személyes jólétemet szolgálta volna?
Vagy szolgálná?
Voltak, akik azt állították, bizonyára írás- és szereplési kényszerem van, hogy folyamatosan lerohantam kérdéseimmel és véleményemmel mindazokat, akik a települést vezették és vezetik.
 És most, hogy bemásolom ide, az akkori hozzászólásomat, észre kell vennem, mennyire hülye voltam. Nem kellett volna ilyen mélyre süllyednem. Mi az, hogy még én mentegetőztem?
 És miért hinnék el, én az elmúlt több mint negyven évben már bőven letettem a magyar és a nemzetközi média asztalára annyit, hogy sem a minőségben, sem a mennyiségben ne számítson már semmit az, amit közreadok Délegyháza weblapján.
Hogy ne érdekeljen azok véleménye, akik egyetlen könyvemet nem olvasták, akik egyetlen rádióműsoromat nem hallották, akik egyetlen tévéműsoromat nem látták, akik egyetlen cikkemet nem olvasták.
Hogy ne érdekeljen azok véleménye, akik nem tudják, hogy írói munkásságomért Veres Péter díjat kaptam, hogy megkaptam a legmagasabb nemzetközi HBLF riporteri díjat.
Hogy filmfesztiválon díjat nyertem rendezői munkásságomért.
Nem érdekel a tudatlanok tábora, de a primitív alultájékozottságon alapuló provokációk folyamatossága, és, hogy pontosan azok részéről, akikért megpróbáltam felemelni szavam, nos, azok háttérbe húzódása, az már elkeserítő számomra.
Az első könyvem után, kereken húsz évvel ezelőtt, bizony nem írtam volna többet, ha több mint százezer példányban nem kelt volna el. Nem írtam volna, mert megértettem volna, nem kíváncsiak az Olvasók sem nevemre, sem könyveimre.
És később sem írtam volna meg a további hat könyvemet, ha nem haladta volna meg a félmilliót az eladott könyveim száma.
Bevallom, még önbecsülésemet sem növeli, hogy Délegyházán bedobtam nevemet és el kezdtem, írni.
S nem pótcselekvésként tettem, hiszen a 2008-ban kiadott hetedik oknyomozó riportkönyvem; a Csendkoldus  után még dolgoztam az elmúlt két évben és be is fejeztem az újabb, nyolcadik Betonhangok  című könyvemet és éppen a jövő héten adom át a Kiadónak.
Közel sem azzal az igénnyel, hogy akár egyetlen ember is megvegye bármelyik könyvemet Délegyházán.
Semmi veszteség, sem erkölcsi, sem anyagi veszteség nem ér.
Inkább vagyok olyan h ü l y e , hogy saját nyugvópontomon, ahol élek, gyűjtők magamnak ellenségeket, ahelyett, hogy jó pofiznék mindenkivel, és valamiféle magasságból röhögnék azon a kisded játékon, amit egymással szemben folytatnak a felelősséget semmiért nem vállalók.
Húszezernél többen olvasták a nem kis harc árán megindított települési weblapon többek között az én véleményemet is.
Nem sajátítom ki, hogy én gerjesztettem a hangulatot, hogy hozzá merjenek szólni.
Ma más szinte mindenki azt mondja, ő volt a hős, hogy kiharcolt valamit...
Hát nem kérek ebből a kollektiv jutalmazásból.
 Egyelőre a település vezetőinek feltett kérdéseim közzé adását befejezem.
Megvárom, mikor, kicsodák, mit válaszolnak?
Hiszen a közérdekű kérdéseim beérkeztét követően 30 napon belül törvényes kötelezettségük, hogy válaszoljanak.
 Magánemberként pedig?
Meglehetős kíváncsisággal várom, ki, hogyan, mi módon jelentkezik, hazudik a helyi képviselőválasztás kampánya során?
 Ki, hogyan mi módon mossa magát a felelősség alól?
Számomra olyan az egész, hogy időlegesen beülök a nézők közé és nézni fogom a mozit.
 Mert biztos lesznek, akik hiúságból, érzelmi alapon, vagy bukott párt helyi vezéreként, éppen hatalomra jutott párt helyi korifeusaként, egérlyukból előbújó helyi zseniként, népnemzeti paraszti mivoltát hangsúlyozó csörgő mellényesként ácsingóznak majd a település első székébe, vagy a testületi tagság kudarcra ítélt bársonyszékébe.
És terelgetik a témát, ha felvetődik, itt mindenki, mindenkiről, mindent tud.
A képviselőről, aki a 16 évig helyben kormányzó "lokálpatrióta", üzleti, az infrastruktúra elhanyagolásáért, a bányalobby kiszolgálásáért felelős csoport egyik hallgatag, túlélő tagja.
A képviselőről, akit főállással vett meg egy polgármester jelölt. A képviselőről, akinek vállalkozását illetően lojalitással vették meg szavazatát. A képviselőről, aki olyan pénzügyi kölcsönökbe verte magát, hogy csak néma lojalitással tudja megadni tartozását. És nem beszélek a helyi, valamint az itt csak profitot termelő vállalkozókkal összebratyizó, meglehetősen jól jövedelmező magánzsebbe vándorló paktum eredményekről.
 2 500 választópolgárról van szó. Az EU választásokon 400-an a FIDESZ - re, százan az MSZP - re, százan a Jobbikra voksoltak. Most ki, kiket fog megnyerni és hogyan?
 Azt az ember nyer meg valakit, aki még mindig vár néhány ügy lezárására dicstelen távozását követően, mert illene bizonyos pénzösszegekkel elszámolnia, annak ellenére, hogy politikai átszállójeggyel előbb a helyi Jobbikban, majd Gárdában, később pedig gyorsan a FIDESZ - ben akarja kamatoztatni unintelligenciáját?
Nézek majd, mint a moziban, hogy kik, hogyan, mi módon csukják be szemüket, és fülüket, blokkolják le józan gondolkodásukat, csak, hogy azt, vagy azokat válasszák meg, akik tegnap, és ma és holnap is birkáknak tekintik, vagy tekintették választóikat?
Persze, naiv nem vagyok, nem sorolok be a védtelenek táborába.
Nem a labdát adom fel időszakos, helyi hallgatásommal a helyiek egy szűk primitív csoportjának, hogy most aztán lehet dobálni, úgysem védekezik ez a nagypofájú.
Lehet, hogy nem úgy, ahogy eddig, lehet, hogy nem ott, ahol eddig.
Ki kell próbálni, bár nem ajánlom.
És kimondtam magam verdiktjét:
Nálam betelt a pohár.
 Még ezen a napon naivan, tisztán, 
mint aki nagyon is jól ismeri a délegyházi viszonyokat ,
megkérdezte djbaba:
Tele a hócipő, tele a leveles láda miért???
Én csak később tudtam meg, hogy ő kicsoda.
Ma már én is megkérdezhetném tőle:
         Tele a hócipő, tele a leveles láda miért???