Egy régi - régi konstruktív - fórumbeli - levelezőtárs jelent meg véleményével a blogomon. Már azt, hogy itt van, köszönöm.
Levele - a mai naptól - már mellékletben szerepel egy korábbi fejezetben, de úgy gondolom, itt nyilvánosabb és jobb is, ha közzé adom s válaszolok s rá.
Talán magam és mindnyájunk okulására.
Tisztelt István!
Először is gratulálok a jól felépített, profi módon szerkesztett oldalához. A kronológiai sorrend sokat segített az általam kihagyott "epizódok" megértésében.
Viszont van, ami kissé szembetűnő számomra:
Eleinte nem igazán volt nyoma a személyeskedésnek, később fajult el a dolog. Azt sem állítanám, hogy Ön kezdte, sőt....!
Viszont a kesztyű felvétele után, ezzel nagyon sok embert arcul ütött, nem érdemtelenül, de talán túl drasztikusan. Igen, Ön írásban, mondatszerkesztésben, szinonima használatban, sőt helyesírásban is sokunk fölé emelkedik, hisz ez a szakmája! Ezzel nem illendő visszaélni!
A "nevű ember" és egyéb nick névre utaló fricska nem a kiművelt emberek fegyvere! Egy másik embernek csak akkor kerülj fölé, ha segítő kezet nyújtasz neki!
Kedves István!
Így csak ellenségeket lehet szerezni, aminek nem látom értelmét.
Mint már többször hangsúlyoztam, az írásai tartalmával messzemenőkig egyetértek, csak a stílus veri ki nálam sokszor a biztosítékot.
Persze tudom, hogy ez Önt nem érdekli, hisz mindenki tökéletes a saját szemében, de nem jó ha az ego uralja az életünket és minden cselekedetünket, mert az ego képes szolgává tenni az embert és csendre inteni a lelket.
Nem szeretnék itt Önnek világnézeti kiselőadást tartani. Nem látom értelmét. Viszont visszafogott beírásaira szükség lenne Délegyháza oldalán is! A személyeskedőkön felülemelkedve ez könnyedén megtehetné, hisz íráskultúrája ezt bőven megengedné.
Köszönöm, hogy elolvasta megjegyzésemet és ha egy pillanatra is fontolóra vette, már nem írtam hiába.
Tisztelettel: silverfox
És akkor a válaszom:
Abszolút nem formális tisztelettel köszönöm meg először is,
hogy megtisztelt jelenlétével és
- elfogadásomat nem mindenben kiváltó - véleményével,
valamint előzetes érdeklődésével Silverfox.
Köszönöm, hogy visszaigazolta, hogy a kronológiai sorrendben visszafejtett dokumentumok közlése, egyfajta leltárra kényszeríti az embert.
Nem csak manuális szerkesztésre, hanem gondolati revizióra is.
Megpróbáltam egyfajta vizsgálatra is kényszeríteni magam, vajon, mennyiben és miért felelek én egy többes párbeszéd lehetőségének és megvalósításának kudarcáért?
Bizony, ahogy idézek, azaz előtte el is olvasom, ami akkor és akkor, ott megjelent, sokszor verem képletesen fejem a falba, hogy mennyire felesleges volt ez, vagy az a dolog, kiejtés, vélemény, ennek, vagy annak az embernek a komolyba vétele.
És persze, tisztelettel, azt is elmondom,
miben nem értek Önnel egyet,
vagy legalábbis, nem teljesen:
Azt írja nem ok nélkül, de talán drasztikusan vágtam vissza azoknak, és ezt csak én teszem hozzá, akik rohadéknak, szemétnek, bűnözőnek neveztek?
Én nem így látom. Azt visszamenőlegesen is ellenőriztem, mi után következtek keménykedéseim? Egytől egyig sértésre válaszoltam.
Hogy visszaéltem volna?
Nem így látom.
Ha visszaéltem volna, talán keményebb lettem volna, egyrészt, másrészt pedig nem lenne túl olcsó Cassius Clay személbe vágni, hogy miért ütött nagyot, ha valaki őt ütötte meg elsőnek? Nem éltem vissza, általában, csak egyet ütöttem.
És egy újabb, amiben nem értünk egyet.
Írja, hogy egy másik embernek csak akkor kerülj fölé,
ha segítő kezet nyújtasz neki.
A fene egye meg, mennyire igaza... lenne, ha nem Délegyházán élnénk...
Ha nem lenne ilyen marcona, egyáltalán a kor, amelyben élünk...
Sajnos, engem köt az etika és a tisztesség, bizonyos, általam ma már nem teljes mértékben tisztelt helyi emberek felé, ezért nem részletezem személyre lebontva, mit értek én az úgynevezett délegyházi klima kifejezés alatt, miért neveztem el Délegyházát Mutyifalvának, stb...
A gondolat összegzéseként annyit,
hogy meggyőződésem sokkal több helyet szereztem bizonyos embereknek, csoportoknak a helyi hatalomban, ha kell, azon az áron is, hogy létszámban vetélkedhetnek - az értük - megszerzett ellenségeim számával.
Abban egyetértek Önnel, bizonyos tetteimet és bizonyos emberekért történő kiállásomat, határozottan tévedésnek érzek, de sajnos, az akkori helyzet egyrészt nem adott módot arra, hogy szélesebb lehessen a választék, másrészt a körök is nagyon bezártak voltak. Közöttük pedig? Árkok és gödrök.
Írja, hogy visszafogott beírásaimra szükség lenne
Délegyháza weblapjának oldalain is.
Köszönöm bizalmát, tényleg köszönöm, de azért hoztam létre ezt a blogot, mert ízlésem és véleményem szerint szeretnék tiszta lehetőséget teremteni egyrészt saját, cenzúra mentes véleményem nyilvánosságra hozatalához, másrészt, ahogy eredetileg is írtam, ez a blog nem más, mint egy - érdeklődéstől függő, kollektív, önvédelmi reflexekre épülő útkeresés a szellemi szabadság és a délegyházi szellemi diktatúra útkereszteződésében.
Természetesen egyrészt sok - sok információt, levelet, véleményt, telefonüzenetet kapok, éppen elég dokumentációt is, szinte naponta, hogy az átlag állampolgároknál valamennyivel tájékozottabb legyek, éppen eleget munkálkodok is ezen, de mire végére érek a már többször felfüggesztett, betiltott , bele - beletörölt délegyházi Fórum rovat közlésébe és Ön is végig olvassa, bizony levonhatja Ön is a következtetést, ahogy magam szép - sorban levonom, jelenlétem szükségtelen ott és abban a Fórumban.
Végül engedje meg,
hogy Önt idézzem, magaménak téve gondolatait:
" Köszönöm, hogy elolvasta megjegyzésemet és ha egy pillanatra is fontolóra vette, már nem írtam hiába. "
Erdélyi István
