A két nappal ezelőtti fenetudjamicsoda helyi rádióban
közzé adott,
alig tíz emberhez szóló operettről szóló kommentáromat,
nem is értem, miért, már kétszáznál többen olvasták...
Huszonhét levelet kaptam a leírtakkal kapcsolatban.
Csak egy,
az Alföldi nevű véleményező járult hozzá, hogy névvel közzé is adjam gondolatait, a többiektől csak idézek...
Alföldi azt írta, ne legyek olyan szigorú, tiszteljem gyermekkori vágyát a polgármesternek, ismeri őt, több, mint negyven éve, szeret népszerűsködni,
túl lépni a számára nemtetsző kérdéseken,
de addig, amíg neki jó, hiszi, másnak is jó.
Mit is mondjak erre, hogy elegáns is legyek?
És persze, betartsam alkotmányos kötelezettségemet, hogy népet, nemzetet, fajt még számra sem veszek.
Hát nem veszek.
De...
Hogy is van ez? Amíg neki jó?
Lehet, neki jó a jövedelme...
Lehet, neki jó az anyagi hátországa...
Van szép háza,
nem éhezik,
nem is éhezett soha,
nem fázott soha.
Elégedett önnön demokráciájával,
nem szorul rá az igazmondásra...
Tőlem felháborodva megvédte a települést,
mert Hofi nyomán viccesen jeleztem,
Délegyházán az egy főre jutó bunkók száma kettő...
Kádár János ismerte az egész országra mondott Hofi mondatot, mégse szüntette meg a magyar sajtót,
nem zárta be a színházakat és a televíziót...
Ő bezárta a Fórumot.
Ő bezárta a Fórumot.
De alig rá, másfél hónapra,
a helyi,
bizalomból megválasztott polgármester,
bizalomból megválasztott polgármester,
akármilyen oknál fogva is
Bohócfalvának
nevezhette
nevezhette
nyilvánosan az általa vezetett települést,
ez sem neki,
sem hódolóinak nem szúrt szemet...
De legalább, ha bocsánatot kért volna azt követően...
Neki szabad,
mert hiszi,
szűk köre elhiteti vele,
hogy ő a Mindenki Antikája..
Hát... Nem az...
Bezárhat olyan titkokat saját lakásának páncélszekrényébe, amely megszületésénél ő is bábáskodott...
Születhet erre is a válasz,
méghozzá bírósági és szélesebb nyilvánosság előtti,
mely bizonyos körök számára irdatlanul nagy veszteséggel járhat...
A bukás lehetőségével...
A soron kívüli időszakos választás lehetőségével...
Ha egy településen az elmúlt tizenöt évben beköltözöttek a lakosság legalább hetven százalékát teszik ki,
mégis csak egy szűk közösség leplébe bújva,
a csókosok imádata közepette szőtt lepelbe bújva akar kormányozni,
bizony,
- ha nem lesz rövid időn belül lényeges változás, -
az a négy év sem lesz négy év...
Lehet népszerűsködni,
hirdetni folyosókon,
törvényt félre magyarázva a hírzárlat szükségességét
és a
köztisztviselőkre,
közalkalmazottakra kírótt
szakmai titok fogalmát...
Lehet tegeződni,
bratyizni,
mutyizni,
saját kutyáinak koncot oda vetni,
részletfizetést engedélyezni,
bérleti díjat megfelezni,
adót kivetni,
hitelt felvenni,
abból nem profitot termelő,
maradandót alkotni,
mutyi - alapon
ismeretlen tettes ellen
nem feljelentést tenni,együtt sörözni a jól megválogatott lekötelezettekkel,
elfeledkezve a választókról,
vadászházban maszek csapattal
szilveszterezgetni
és nem észre venni,
bizony,
többségben
vegetálnak
az eszközként felhasznált,
átejtett emberek.
A válasz nélkül hagyottak,
a hírzárlatot megkerülők,
a még csendes,
a még halk
és a
még névtelenek.
Ha pedig rövidesen törvényes erőszak születik arra,
hogy meg kell szülni a közérdekű válaszokat,
néven nevezve a felelősöket,
az bizony nagyobb csalódást és presztizs - veszteséget fog szülni, mint amivel egész életében
együttesen találkozott a jelenlegi polgármester.
Kérdezem:
- Kell ez?
Ha én
az
az
éppen polgármester
éppen talpnyalója lennék,
bizony javasolnám,
még időben,
üljön le önmagával,
vagy okos, tisztességes Feleségével,
keresse - keressék elő a közérdekű észrevételekbe
csomagolt kérdéseket
és
mielőbb - tételesen válaszoljon.
Merjen kiállni a nyilvánosság elé.
Ne tapsoló,
lojális,
tehetségtelen
kérdezőkre bízza sorsát,
Antikázók gyülekezetére,
mert bizony kelendő árucikk a lojalitás,
ma ehhez,
holnap ahhoz...
holnap ahhoz...
Ma még a jelenlegi polgármester kondérjánál állnak sorba,
onnan kanalazgatják
a Júdás levest,
de mi lesz, ha kifogy a kondér
és
új kondérban - az új szakács
több húst tesz a pörköltbe?
Bizony, ilyen a világ...
