Koccintsunk osztrák sőrrel az aradi tizenháromért...

Milyen naiv voltam sok – sok évvel ezelőtt, amikor Győrben jártam és " hű, de leleplező" - riportot készítettem arról, hogy az úgynevezett győri keksz, már nem is győri…
         És eszembe jutott egy legalább huszonöt évvel ezelőtti salgótarjáni riport is, amikor a helyi üveggyárban, a gyári múzeumban körbe vezető igazgatónak irónikusan tettem szóvá, hogy a múzeumban az egyik polcsoron Krisztus, a másik polcsoron pedig Lenin üvegből készített szobra néz velem és a látogatókkal szemben…

Már nem tudom, mit válaszolt, és hű, de fel voltam háborodva, még abban az időben, hogy az osztrák cipőket magyar falvak apró üzemeiben készítik…

 Sok – sok év telt el azóta…

Az ügynevezett globalizáció annyira áthatotta gondolkodásunkat, 

hogy már oldalra sem nézünk, 

ha leköpnek, 

mert magyar az ember és nacionalista is, 

ha szóvá is meri tenni magyarságát…

Talán, mert közvetlen közelünkben is annyi már 

az álmagyar és a magyarkodó, 

hogy bármely délegyházi – mutyifalvai tavat tele lehetne velük tömni…  

De nincs igaza az álmagyaroknak, 

ha úgyis tudják, 

lassan hazugsággá válik a haza fogalma is?

       Mert vajon ki védte meg a magyar falu, osztrák kisüzemében azt 

a kirúgott magyar asszonyt, aki unta már a sváb sramlit és egy magyar népdalt erősített fel saját CD - lejátszóján?

Lement a riportom, meghallgatták több, mint egymillióan 

és 

ment tivább az élet...

És kit érdekel, 

ha a tegnap, dagadó mellel a büszkeségtől, 

saját, 

magyar ajándékot vittünk külföldi barátainknak?

         És nem voltam naiv, 

tudtam, hogy Brüsszelben nem az én Boci csokimtól dobnak egy hátast, 

hiszen ott van a Fő téren, 

nem messze az emeletes borozótól, 

ahol valamikor Rembrendt ivott, 

szóval ott van a híres cukrászda, 

ahol a világhírű praliné, 

szinte annyiba kerül, mintha aranyat venne az ember…

          De büszkén adtam át, 

ahogy francia barátaimnak is Nizzában a Törley pezsgőt, 

vagy 

Monte Carlóban is egy barátom feleségének is a Baba szappant… 

Washingtonba Kossuth cigarettát vittem,

koppenhágai ismerősömet pedig

egy névtelenségre ítélt Corvin közi harcos

dedikációjával leptem meg.  

És vittem Norvégiába magyar földet

egy ismerősömnek, 

azóta pedig, 

már földet sem vihetek, 

mert az se magyar már…

 - Sió

(a német Eckes-Granini csoport tulajdona)
- Sága

(angol tulajdon)
- Globus konzervek

(a cseh Hamé illetve a francia Bonduelle tulajdona)
- Globus ételízesítők

(az angol, illetve holland Unilever tulajdona)
- Győri

(az amerikai Kraft Foods vállalatcsoport tulajdona)  
- Piros Pöttyös

(a holland Friesland tulajdona)
- Boci csoki

(a svájci Nestlé tulajdona és Csehországban készül!)  
- Horváth Rozi

(az osztrák Salinen tulajdona)  
- Kalifa

(arab tulajdon)  
- Vénusz

(a francia Bunge csoport tulajdona)  
- Milli Tej

(a holland Friesland tulajdona)
- Pannontej

(a francia Bongrain Csoport tulajdona)  
- Medve, Karaván, Bakony és Tihany

(Bongrain Csoport)  
-Theodora

(a svájci Nestlé tulajdona)
- Törley, Hungária, Walton pezsgők

(a német Henkell tulajdona)
- BB bor és pezsgő

(Henkell)  
- Delikát8

(Unilever)
- Kotányi

(az osztrák Kotányi GmbH tulajdona, a gyártás is Ausztriában zajlik)
- Baba

(az Unilever tulajdona, Csehországban és Lengyelországban készül)  
- Tomi

(Henkel)  
- Amodent

(Unilever)  
- Koronás Cukor

(az osztrák Agrana tulajdona, de a termékek egy része itt készül)
- Kaiser

(a szlovák Penta csoport tulajdona)

2011 tavaszán a termékeiket Ferenc József arcképén kokárdával reklámozva.

S ki gondol arra, hogy pontosan Ferenc József rendelte el többek között az "ARADI 13" kivégzését és a kokárda betiltását is?  
- Debreceni, Csaba Hús, Szole Meat

(Penta csoport)  
- Sport (szelet), Kapucíner, Piros Mogyorós

(az amerikai Kraft Foods tulajdona)