Nincs és nem is lehet tagadásra építeni azt az áthallást, ami esetleg egy politikai párt, ez esetben egy országot kormányzó párt bármely szervezete között létezik… Lehet persze mondani,
miért nem a
Délegyháza – Mutyifalva FIDESZ szervezetéről
és annak bármely vezetőjéről írok,
de ez egyrészt ízlés kérdése, másrészt a tisztességé…
Hogy is gondolhatnék olyat, hogy bármi rossz is eszembe jusson a helyi FIDESZ és annak maradéktalanul
tisztességes, becsületes,
nem korrupt és nem mutyizó
vezetője hallatán?
Nekem elhihetik Jó Emberek Gyülekezete
a
Helyi FIDESZ...
Eljön, nem is oly soká az az idő,
amikor szükségét érzem, jogi tanácsadóimmal együtt, hogy terítsem a lapokat…
Nemre, fajra, családtagokra, egészségre és betegségre tekintet nélkül…
Engem nem köt semmiféle párthűség,
barátaim közé sem tartoznak olyanok és tetteik,
amelyeket a FIDESZ számlájára lehet írni…
Nem voltak ügyek?
Nem voltak jelenségek, amelyek a bűncselekmény alapos gyanúját vethették volna fel?
A Fico Kft. ügyeit kellene előkeresni a kilencvenes évek elejéről, a MAHÍR ügyleteit, a sok százmilliós MHB hitelekkel együtt, amelyeket soha senki nem fizetett vissza.
Hasonlóképpen listázni kellene a Postabanktól felvett pénzeket, amelyeket aztán a dolgozó magyar nép fizetett meg a bank adósságainak állami pénzből való rendezése során.
Nem kellene elfeledkezni az A-Reklám, B-Reklám és egyéb kft.-kről, amelyek százmilliós köztartozással fejezték be dicstelen pályafutásukat.
Az állam által nyújtott székház eladásából származó bevétel kacskaringós útjának célállomásául annak idején magáncégek és bizonyos bányatulajdonok jelentek meg a korabeli sajtóban.
A Millenáris Parknál eltünt pénzekkel mi van, amelyek összege dokumentáltan a kétmilliárdhoz közelített.
Ki ne felejtsük a Fidesz és Orbán Viktor barátainak múltjából a derék Kaya Ibrahimot és Joszip Totot, akik voltak olyan szerencsések, hogy egy nap alatt több mint egy tucat Fidesz-közeli céghez jutottak hozzá potom áron, és még a cégek százmilliós köztartozásaiért sem kellett felelniük, mert soha nem látták a Fidesz-közeli eladókat.
Így ezeket az összegeket is a derék magyar nép fizette meg a Fidesz-közeli fiúk helyett. Érdemes lenne feleleveníteni azt, hogy az ominózus Fidesz-közeli cégek hogyan váltogatták egymás közt a tisztségviselőket, ugyanígy a székhelyeiket, az APEH területi ellenőrei elől bujdosva, mindig újabb területi igazgatósághoz helyezve az illetékességet, míg mindegyik kikötött egyetlen területi igazgatóság alá tartozó címen.
Itt egy Fideszhez közelálló vezető révén végre nyugalmat találtak – nem kellett fizetni. Felsorolhatatlanok a vélhetően bűncselekmény kategóriájába sorolható esetek a révfülöpi nyaralótól az autós és nyomdai cégekig.
Talán a magyar nép és Délegyháza – Mutyifalva választó polgárai elfelejtették volna, hogy az Orbán Viktor által az “átmenet” évtizedeinek nevezett időszakban ez a párt a korrupciós botrányok állandó szereplője volt?
Természetesen egyetlen esetben sem történt felelősségre vonás.
És, ha ma már a miniszterelnöki felelősség is büntetőjogi kategória, említsük meg szerényen az ország 12 legjobb állami gazdaságát, amelyeket az előző Orbán-kormány egy határozatával (amelyhez köze volt az akkori miniszterelnöknek is) kijelölt tulajdonosoknak juttatott, ahelyett, hogy privatizációs pályázaton értékesítette volna ezeket.
Nem lenne érdektelen megvizsgálni az akkor kijelölt tulajdonosokat, hol helyezkednek el a mai fideszes maffiahálóban?
És mielőtt bárki félre is értené…
Hancsics Györgyről, Délegyháza – Mutyifalva FIDESZ pártszervezetének helyi vezetőjéről nincs tudomásom, hogy tagja lett volna a Fico Kft. –nek,
benne lett volna a MAHÍR ügyleteiben, hogy felvett volna soha nem visszafizetésre akárhány millió forintot az MHB – tól, vagy a Postabanktól.
Nincs tudomásom
arról sem,
hogy Hancsics György
helyi FIDESZ pártvezetőnek része lenne, vagy lett volna az A-Reklám, B-Reklám és egyéb kft.-k köztartozásaiban.
Nincs tudomásom arról sem, hogy bármely összeg
Hancsics György FIDESZ pártvezetőnél
landolt volna a Millenáris Parknál eltűnt pénzekből.
Egy azonban tény és ezt magamról állítom…
Ha odáig vitt volna az elképzelhetetlenül rossz sorsom, hogy én, például egy apró település bármely pártszervezetének helyi főnöke legyek, és tudtam volna mindezen előbbiekben felsorolt bűncselekmény alapos gyanúját felvető cselekedetekről,
egyáltalán,
ha olvastam volna róla,
akkor én egyrészt szégyellnék az utcára menni,
emberek szemébe nézni,
szólni hozzájuk,
és már régen politikai harakirit követtem volna el…
Ez bizony, bár tudom, eljön az ideje,
de sajnos, még várat magára…
Dehát én, én vagyok, a nevem Erdélyi István
